"Az Aquincumi Múzeum ez év nyarán és őszén régészeti feltárásokat végzett az egykori Óbudai Gázgyár területén, ahol a Graphisoft egyetem előkészítő munkái során régi közműveket váltottak ki.

Bár a területen a gázgyár építésekor, az 1910-es években igen sok régészeti emlék megsemmisült, a mostani ásatások így is nagyon fontos információval szolgáltak a római város történetéről. Az egyik, tudományos szempontból legfontosabb lelet, egy íves hátú, agancsból készült fésű, amely egy modern gázcső által szinte teljesen elpusztított csontvázas sír lábánál került elő. A három darabból összeállított, apró vasszögekkel összefogott, geometrikus díszítéssel ellátott fésű jelentőségét az adja, hogy ilyen tárgyak elsősorban a Dunától keletre élő népek körében voltak elterjedtek, és kizárólag a római uralom utolsó évtizedeiben jelentek meg barbár hatásra a pannoniai divatban" - mondta Lassányi Gábor ásatásvezető régész az MTI-nek.

Ismertetése szerint Pannoniát és a dunai határvonalat a Kr. u. IV. század végén súlyos támadások érték, amelyekre a római kormányzat többek között a barbár szövetségesek birodalmon belüli letelepítésével igyekezett választ adni. A betelepített szövetségesek katonai szolgálattal tartoztak a császárnak. A betelepülők hatására egyre több korábban barbárnak tartott elem jelent meg a tartomány kultúrájában, a temetkezési szokásokban, olyan tárgyak érkeztek, amelyek korábban csak az Alföldre voltak jellemzőek.

"Az itt élő népességről azt lehet sejteni, hogy a 400-as években nagyon sokan vándorolnak el a pannoniai területekről. A városok fokozatosan elszegényednek, elnéptelenednek. A tartomány Duna menti erődjeit egyre kisebb létszámú katonaság őrzi, és egyre nagyobb szerepe van az ide betelepülő barbároknak, akik katonai szolgálatot teljesítenek, ők őrzik már a határt bizonyos időszakokban a rómaiak számára" - magyarázta Lassányi Gábor.

Mint rámutatott, a barbárok betelepítése azonban csak időszakosan oldotta meg a biztonsági problémákat. A fokozódó katonai nyomás miatt végül a Nyugat-Római kormányzat szerződés keretében 430 körül átadta a hunoknak az egykori Pannonia keleti felén található Valeria tartományt, fővárosával, Aquincummal együtt.

"Nagyon kevés írásos emlékünk van ebből az időszakból, sokszor vita tárgyát képezi, hogy Pannonia bizonyos területei ténylegesen mikor vesztek el a Római Birodalom számára. Történeti forrásokra, illetve néhány régészeti adatra alapozva tűnik többé-kevésbé biztosnak, hogy 430-433 körül adhatták át a tartomány legkeletibb területeit - Aquincum környékét és a Duna menti részt - a hunoknak. Valószínűleg akkorra már kiürítették ezt a tartományt, ahol vélhetően csak a legszegényebbek vagy a kisebb falvak lakói maradhattak. Aki tehette, elment" - fogalmazott a régész, hozzátéve: a rómaiak egyébként a birodalmon belül létrehoztak egy Valeria nevű provinciát, valószínűleg oda szándékoztak letelepíteni az átköltöző embereket.

"Aquincum utolsó évtizedeinek története ma még nagyon homályos. Legtovább a mai Árpád-híd lábánál fekvő késő római erőd működhetett, azonban az innen északra fekvő polgárváros legkésőbbi időszakáról ma még alig tudunk valamit. Ennek oka többek között az, hogy a város legkésőbbi rétegei voltak legjobban kitéve az idő pusztításának, valamint az, hogy a legkésőbbi temetkezések keresztény hatásra legtöbbször melléklet nélküliek, így nehezen keltezhetőek. Ezért is igen jelentős a most előkerült csontfésű, amely biztosan jelzi, hogy a Kr. u. IV. század végén, illetve az V. század elején még laktak Aquincum polgárvárosban" - összegezte Lassányi Gábor.

Részletek a feltárásokról a Budapesti Történeti Múzeum honlapján (www.btm.hu) találhatók.