A kötet fülén Pollágh Péter a következőket írja Sopotnikról:

Sopotnik 35. Ha minden rosszul megy, túl van a felén. Két lánya és kétszáz titka van. Nem csoda, hogy lakása is penthouse, és sárkányzöld a palást minden lámpán. Salinger, Petri, Hrabal, Orbán, Tolkien, Bólya, Chandler, Nemes Nagy és Ellis: mind megfér szétstoppolt, disznóbőr kabátja alatt, s egy sem fázik. Sopotnik egy laza dzsinn, irigyek rá a rosszkedvű koboldok.
 

Nem tudsz semmit a rockról, ha nem olvastál Sopotnikot. Nem az a komornyikalkat, nem hajolgat neked. Kicsit olyasmi ő a költők, mint Csernus a pszichiáterek között. Diszkréten kitépi a tölgyfát, és táncol vele. Az új összeesküvők egyike. Ha lesz iróniatanszék, ő vezeti majd. Persze nem vállalná, nem bogár ő, hogy a fénybe másszon, bár Samsával is tegeződik.
 

Konzervatív és deviáns, nem fér skatulyába. Kilóg a keze, lába, a zongorája. Egy fakutyát is meglovagol, ha ahhoz van kedve. Ha belépsz ódon, babonás várába, minden kötél szakad. Ha Marno a didergő, öreg király, Sopotnik a gyógyító báró, a kályhatest. S nem ijed meg, ha a tűzre rossz fát tesz pár kis baronesz.

Egy vers a kötetből, annak hátlapjáról:
 

Futóerő

Az ember versenyezteti szeretteit.

Elképzeli, hogy ők is vele futnak.

Melegítőnadrág, kapucnis felső, zord edzőcipő.

Persze ez a verseny nem olyan, mint a rendes.

Mások nem is hívnák versenynek, annyira nem.

Csak ő, aki mindig elhagy másokat.

Előz, zihál, a vízzel párolog. A tófenéken állítólag

a második bukott Angyal. A szeretet ezért is kell neki.

Az erő, mely biztonságot ad. Például halott

ikerpárja arca, akivel életében soha nem beszélt.

Testvérnek mondják, akik nem neveznék versenynek ezt.

Tulajdonképpen ő is csak most hívja így.

Gyenge izomgörcs simogatja lábát.

Oldalra néz, a többiek még bírják, kitartanak.

„A szorongást együtt könnyebb megérteni.”

Esélye van, hogy rábólintanak.