A pécsi irodalmi és kulturális élet kiemelkedő képviselője, József Attila-díjas alkotó 79 esztendős korában, november 11-én hunyt el. A pécsi köztemetőben hamvainak felét helyezték el, a másik fele Nagykanizsára kerül, ott december 8-án vesznek végső búcsút tőle.
A keddi szertartáson felszólalók Tüskés Tibort szerény, szelíd és rendkívül sokoldalú íróként, szerkesztőként jellemezték, aki teljes életművet hátrahagyva megmarad az utókor emlékezetében.

Kalász Márton költő, a Magyar Írószövetség volt elnöke az elhunytat méltatva hangsúlyozta: a Jelenkor Tüskés Tibor elszántságának, megalkuvást nem ismerő természetének és a művek minőségét előtérbe helyező munkaszempontjának köszönhetően vált magas színvonalú folyóirattá. Páva Zsolt, Pécs polgármestere azt mondta, hogy Tüskés Tibor a próza minden műfajában nagyot alkotott. Alkotókedvét még az sem vette el, hogy a Kádár-korszakban több évre száműzték az irodalmi pályáról.

Szatyor Győző, a Baranya Megyei Önkormányzat kulturális örökségi tanácsnoka Tüskés Tibort olyan, a megye értelmiségének meghatározó alakjaként jellemezte, aki értékteremtő életet élt, tisztelte a társművészeteket és feltétel nélkül támogatta a tehetséges, fiatal alkotókat. Szirtes Gábor, a Pro Pannonia Kiadó igazgatója vérbeli pedagógusnak, élvezetes előadónak, szorgalmas, alapos és következetes szerkesztőnek nevezte, akit kollégái mindig követendő példaként emlegettek. Megítélése szerint Tüskés Tibor munkásságával és egyéniségével azt sugározta, hogy csakis a jó ízlés, az értékekhez való hűség óv meg a tévedésektől, a kommersztől.

Tüskés Tibor Balatonszántódon született 1930. június 30-án. 1952-ben az ELTE-n magyar-történelem szakon végzett, Dombóváron majd Pécsett tanított. Már tanári munkája mellett is élénk kulturális szervezőmunkát folytatott, számtalan könyv, tanulmány, cikk szerzője volt.

1959-1964 között a Jelenkor főszerkesztője lett, ahol a szerkesztés során erőteljesen érvényesítette esztétikai
értékítéletét a hivatalos irányzattal szemben. Az ellenzékinek számító írók (Kodolányi János, Weöres Sándor, Mészöly Miklós)
műveinek közlése miatt leváltották, azonban szerkesztői munkáját sosem adta fel. Könyvsorozatokat gondozott, élete során kiterjedt irodalmi levelezést folytatott, amely fontos művelődéstörténeti forrás, a rendszerváltás után pedig a Somogy című folyóirat szerkesztőjeként dolgozott.

Számos irodalom- és kultúrtörténeti írás, tanulmány és esszé fűződik nevéhez. Írt monográfiát Pilinszky Jánosról, Nagy Lászlóról, Kodolányi Jánosról, Illyés Gyuláról, Veres Péterről és Rónay Györgyről.

Elfogulatlanul közelített a vizsgált művekhez, nemcsak az írások értelmi és esztétikai tartalmát értelmezte, hanem a műben foglalt látomást is.
Tüskés Tibort 1976-ban tüntették ki a József Attila-díjjal, 1998-ban Arany János-díjat kapott, 2002-ben pedig életműve elismeréseként az elsők között vehette át a Szabó Zoltán-díjat. Nagykanizsa díszpolgára volt.