zene
2009. 11. 29.
A Müpa felkérte, Steve Reich megírta, a 25 éves Amadinda előadja…
Világpremierrel kezdődik a 25 éves Amadinda december 6-i, Steve Reich műveiből összeállított ünnepi hangversenye. A Művészetek Palotája felkérésére a szerző új művet komponált az együttesnek, és díszvendégként jelen lesz az ősbemutatón is.
A nemzetközi zenei élet kimagasló eseményéről és a jubiláló Amadinda további Müpabeli fellépéséről tartottak sajtótájékoztatót a szereplők és a házigazda Művészetek Palotája november 24-én.
Hasonlóan más jelentős kulturális intézményekhez a Művészetek Palotája is részt kíván venni a kortárs zene repertoárjának bővítésében. Ennek első lépése volt az a felkérés, amelyet az Amadinda Ütőegyüttes, személyesen Rácz Zoltán művészeti vezető közbenjárásával Steve Reich felé tett – kezdte a tájékoztatót Csonka András vezérigazgató-helyettes.
Rácz Zoltán az elmúlt, igazán sikeresnek mondható negyed század megkoronázásának tartja a december 6-i előadást. Az elismert muzsikusok az évek során nemcsak kiváló szakmai, de gyakran bensőséges viszonyt alakítottak ki a kortárs zene legmeghatározóbb alakjaival.
Mintegy 50 új mű született ez alatt az idő alatt a szokványos hattagú ütőegyüttesekkel szemben négy tagból álló Amadinda részére, amelyek között megtalálhatók John Cage és Ligeti György kompozíciói is. Míg azonban a Cage-darabot Tokióban, Ligeti alkotását Metzben mutatta be az együttes, Reich Mallet Quartetje végre Budapesten szólalhat meg először.
A hangszer-összeállítás a szerző ötlete volt, amely az előadók egyetértésével találkozott: a két marimba és két vibrafon révén tudja talán a legartikuláltabban megjeleníteni Steve Reich saját zenei nyelvét, nem utolsó sorban pedig nem igényel nagy előadói apparátust, könnyebb tehát beilleszteni különböző koncertprogramokba. Tekintettel arra, hogy a világpremieren kívül az összes európai előadás joga 2011 decemberéig az Amadindát illeti, e logisztikai szempontoknak is fontos szerepük lehet.
A koncerten elhangzó Dániel-variációkat még senki sem játszotta Magyarországon, jóllehet a történet nálunk is ismert: a négytételes mű a The Wall Street Journal 2002-ben iszlám fundamentalisták által kivégzett tudósítójának állít emléket: két tételben Dániel próféta bibliai, kettőben pedig az újságíró saját szavainak felhasználásával.
A hangverseny második részében az „Opus Magnum”, a Music for 18 Misicians szólal meg, amelynek egyetlen koncertfelvétele az Amadinda nevéhez fűződik – a jóformán csak piszkozatban felvázolt kottából Rácz Zoltán készített annak idején partitúrát, Steve Reich kettejük barátságát is megalapozó megelégedésére.
A már most teltházas december 6-i est után az év utolsó napján újra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem dobogójára lép az Amadinda, hogy idei, sorrendben a kilencedik szilveszteri koncertjét celebrálja Presser Gábor és Karácsony János társaságában.
A Zeneakadémiáról két éve a Müpába „költözött” performance, amelynek első része éjfélig, a második része pedig az újév első óráiban tart, az Amadinda-repertoár legnépszerűbb darabjaitól halad Bachig, majd az éjféli gongütések és egy Strauss-polka után Presser-örökzöldekkel, LGT-számokkal és a címadó Drum Street Blueszal folytatódik hajnalig.
Hasonlóan más jelentős kulturális intézményekhez a Művészetek Palotája is részt kíván venni a kortárs zene repertoárjának bővítésében. Ennek első lépése volt az a felkérés, amelyet az Amadinda Ütőegyüttes, személyesen Rácz Zoltán művészeti vezető közbenjárásával Steve Reich felé tett – kezdte a tájékoztatót Csonka András vezérigazgató-helyettes.
Rácz Zoltán az elmúlt, igazán sikeresnek mondható negyed század megkoronázásának tartja a december 6-i előadást. Az elismert muzsikusok az évek során nemcsak kiváló szakmai, de gyakran bensőséges viszonyt alakítottak ki a kortárs zene legmeghatározóbb alakjaival.
Mintegy 50 új mű született ez alatt az idő alatt a szokványos hattagú ütőegyüttesekkel szemben négy tagból álló Amadinda részére, amelyek között megtalálhatók John Cage és Ligeti György kompozíciói is. Míg azonban a Cage-darabot Tokióban, Ligeti alkotását Metzben mutatta be az együttes, Reich Mallet Quartetje végre Budapesten szólalhat meg először.
A hangszer-összeállítás a szerző ötlete volt, amely az előadók egyetértésével találkozott: a két marimba és két vibrafon révén tudja talán a legartikuláltabban megjeleníteni Steve Reich saját zenei nyelvét, nem utolsó sorban pedig nem igényel nagy előadói apparátust, könnyebb tehát beilleszteni különböző koncertprogramokba. Tekintettel arra, hogy a világpremieren kívül az összes európai előadás joga 2011 decemberéig az Amadindát illeti, e logisztikai szempontoknak is fontos szerepük lehet.
A koncerten elhangzó Dániel-variációkat még senki sem játszotta Magyarországon, jóllehet a történet nálunk is ismert: a négytételes mű a The Wall Street Journal 2002-ben iszlám fundamentalisták által kivégzett tudósítójának állít emléket: két tételben Dániel próféta bibliai, kettőben pedig az újságíró saját szavainak felhasználásával.
A hangverseny második részében az „Opus Magnum”, a Music for 18 Misicians szólal meg, amelynek egyetlen koncertfelvétele az Amadinda nevéhez fűződik – a jóformán csak piszkozatban felvázolt kottából Rácz Zoltán készített annak idején partitúrát, Steve Reich kettejük barátságát is megalapozó megelégedésére.
A már most teltházas december 6-i est után az év utolsó napján újra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem dobogójára lép az Amadinda, hogy idei, sorrendben a kilencedik szilveszteri koncertjét celebrálja Presser Gábor és Karácsony János társaságában.
A Zeneakadémiáról két éve a Müpába „költözött” performance, amelynek első része éjfélig, a második része pedig az újév első óráiban tart, az Amadinda-repertoár legnépszerűbb darabjaitól halad Bachig, majd az éjféli gongütések és egy Strauss-polka után Presser-örökzöldekkel, LGT-számokkal és a címadó Drum Street Blueszal folytatódik hajnalig.
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
Bemutatták Elena Poniatowska: Leonora – Leonora Carrington regényes élete című művét