Szegeden született, ahogy egy önéletrajzában írja, gyerekkorában hadvezérnek készült, majd festeni próbált, végül az írás mellett döntött. Kiváló nyelvérzékének köszönhetően könnyedén megtanult oroszul, németül, franciául és angolul is. A gimnáziumi tanulmányi versenyeken elért eredményei miatt felvételi nélkül került be a szegedi egyetem magyar-angol szakára, ahol 1974-ben szerzett diplomát. Huszonhárom évesen súlyos autóbalesetet szenvedett, vele utazó szerelme meg is halt. A tragédia következménye sikertelen öngyilkossági kísérlet, majd a Szegedről, az emlékek elől való menekülés volt. Budapesten előbb az Egyetemi Könyvtárban talált munkát, majd a Fiatal Művészek Klubjának művészeti vezetője lett.

1975-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott, ettől kezdve szabadúszó író, műfordító. Első könyve, a játékos, ironikus, a hagyományos elbeszélés megszüntetésére irányuló írásokat tartalmazó Látom, nekem kell lemennem című novelláskötet 1977-ben jelent meg, s kedvező kritikákat kapott. Az ezt követő időszak az érlelődés korszaka volt Temesi életében, első regénye formálódott benne. Közben 1983-ban részt vett a One World Poetry költészeti világfesztiválon Amszterdamban, s hosszabb-rövidebb utazásokat tett az európai országokban.

Több mint három évnyi folyamatos írás után 1986-87-ben megjelent első, s mindmáig talán legolvasottabb, legsikeresebb regénye, a Por első és második kötete. A mű "a szótár- és lexikonformával való játék" keretében íródott realista önéletrajzi fogantatású családregény, a hagyományos módon megírt történeteket az író szótár formában szerkesztette meg. A Porral kezdődő regényciklus második darabja az 1993-as Híd volt, amelynek cselekménye "a tarot és a kínai pálcikás jövőmondás köré szerveződött", a ciklus harmadik darabjában, az 1996-os Pest címűben a kínai harcművészet 36 titkos hadicsele adja a mű szervező erejét.

A nem hagyományos forma keretein belül megvalósuló történetmesélés több regényében is visszatért: a Királyáldozatban egy rendhagyó szerelemről mesél a sakkjátszma lépései szerint, a Kölcsön idő lapjain egy képzeletbeli folyóirat számaiból, folytatásos cikkeiből bontakozik ki a regény bonyolult szövedéke. A regények mellett esszéi, elbeszélései, műfordításai is megjelentek, írt drámát, s ő volt A rózsa vére című film egyik forgatókönyvírója is.

1988-ban hosszabb utazást tett Kínában, ebben az évben ösztöndíjasként részt vett az Iowai Írói Program munkájában, 1991-ben előadásokat tartott Mexikóban, a VI. Nemzetközi Írói Szimpozionon. 1977-től a Művészeti Alap, 1984-től a Magyar Írószövetség, 1987-től a magyar PEN Club, 2004-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Munkásságáért több elismerést is kapott, 1988-ban József Attila-, A Jövő Irodalmáért-, 1992-ben Nagy Lajos-, 2002-ben Pro Literatura-, 2007-ben Szépirodalmi Figyelő-díjat. Híd című regénye 1993-ban az év könyve lett. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.