bezár
 

zene

2009. 11. 26.
Cseh Tamás fái - Emlékszilánkok
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Konszenzust teremtő személyiség volt Cseh Tamás, és szeretetéhes előadó. Meg akarta váltani a világot. Politikusok teszik félre a csatabárdot életműve megjelentetése érdekében, ötletpályázatot írnak ki egy neki szánt emlékjelre. Zenésztársa személyes történeteket idéz fel róla.

prae.hu

Fákról mesélt a Beszélgetőkönyv készítésekor a nála Kővágóörsön járt Bérczes Lászlónak Cseh Tamás: "András már féléves volt, amikor ástam egy gödröt… Elhomályosult tekintettel éltem át, ahogy az apa diófát ültet a fiának… Két vagy három év múlva, mikor András már nagyobb lett, és állandóan a diófáját kereste, folyton szaladgált körülötte… Egyszer csak kitört a fa… Ha a gyerek kitöri saját fáját, akkor, mert ezt képzeltem lelki szemeimmel, az a gyerek öngyilkos szándékkal saját életére tör. A fácska derékszögben kettétörve hevert a földön, én odabújtam, kiegyenesítettem, hason fekve mostam, kötöztem, pólyáltam a sebet. Ez alatt a diófa alatt ülünk most. Amikor Bori megszületett, neki tiszafát ültettem…"

Polgármesterek kultúráért felelős alpolgármester-társaikkal álltak nemrégiben egy gödör körül az Üllői úton a Bárka Színház előtti területen, és gyengéden elhelyezték benne a Cseh Tamás emlékére ültetendő platánt. Korábban közös szándéknyilatkozatot írtak alá, miszerint négy kerület: Budavár, Józsefváros, Ferencváros és Újbuda - amelyekhez az augusztusban elhunyt művész erősen kötődött - a költségekhez egyenlő arányban hozzájárulva elősegíti, hogy Cseh Tamás Összes dalok időrendben című életműsorozata megjelenhessen DVD-n.

A Bárkán 1999 és 2004 között megtartott estékre készülve mondta egyszer Cseh Tamás: "Én nem vagyok zeneszerző. A dalok énekese vagyok. Egy füttyös cipészinas, akinek néha helyes dallamok jutnak az eszébe… Toporgok, mert bizonytalan vagyok. A dalokban biztos vagyok, de abban nem, hogy a mai világban szükség van-e rájuk".

- Szinte kalózakcióban kezdtük el a felvételt 1999-ben - emlékezik vissza Mispál Attila rendező. - Nem lehetett tudni, hogy kapunk-e erre pénzt az ORTT-től. Eleinte régebbi technikával dolgoztunk, ami miatt talán nem annyira napsugaras, csengő a hang... Tamáson nem sok rendeznivaló volt, én azon igyekeztem, hogy a felvételen minden a dalokról szóljon, és amennyire lehet, belássunk a folyton az előadó arcába belenyúló mikrofon mögé. Nem sok kameramozgásra volt szükség, mégis nagyjátékfilmes operatőröket hívtam.

A Duna Televízió által rögzített kilenc színpadi fellépés eddig Beta kazettákon egy szekrénybe zárva várta a nyilvánosságra kerüléséhez szükséges anyagi segítséget. A négy kerület összefogásának köszönhetően hamarosan a Bárka Színház gondozásában jelenik meg sokszorosítva.

- A Ferencvárosban született Cseh Tamás, a Szent Ferenc templomban keresztelték meg, amely a Bakáts téren áll, ahol aztán 2006. augusztus 26-án utolsó koncertjét tartotta - mondja a művész IX. kerületi kapcsolatáról Gegesy Ferenc. - Azt a meggyőződést váltotta ki belőlem, aki 1968-ban voltam gimnazista, hogy a jó koncert nem a nemzedéki ellentétekről szól, hanem sokkal fontosabb, minden korosztályt érintő mondandója van. Félig-meddig titkos felvétel örökíti meg az akkori hangulatot, ez lesz a tizedik DVD-je az életműsorozatnak.

Molnár Gyula XI. kerületi polgármestertől megtudjuk, hogy a kamasz Cseh Tamás családjával 1956-tól a Villányi úton lakott, ott járt középiskolába is, felnőttként pedig a Bartók Béla úton élt haláláig.
Józsefváros 2008-ban díszpolgárává avatta. Halála előtt tíz éven keresztül az Orczy kerti Bárka Színház tagja volt, és szinte második otthona lett ez a kerület. Az időközben polgármesternek megválasztott Kocsis Máté tanúsítja, hogy a képviselőtestület Cseh Tamás esetében egyhangú örömmel fogadta a díszpolgárrá jelölést.

Konszenzust teremtő személyiség volt, amilyenből mind többre lenne szükség az országban. Az ő ügyében békésen fogtak össze az eltérő életkorú és pártállású polgármesterek, és egyetértésben vetették papírra: "Cseh Tamás egyénisége, művészete tisztaságot sugároz és követel. A hazugság, a cinizmus, az árulás, a nemzeti felelőtlenség ellen küzdve adott példát arról, hogy a hagyományok gazdagságához való kötödés és az újítás, erkölcs és esztétikum nem kizárják, hanem hitelesítik egymást".

Első dalai a Vízivárosban, egy franciaerkélyes második emeleti albérletben születtek. A közeli Batthyány tér, a környékbeli kocsmák vagy az Isolabella tanúja lehetett annak, miként indult el pályáján a közelmúlt magyar kultúrájának meghatározó alakja. Az I. kerület polgármestere, Nagy Gábor Tamás ötletpályázatról számol be: keresik az Iskola utcai házon elhelyezhető, nem szokványos jelzést, amely tájékoztatna arról, hogy itt hangzott fel először az Ócska cipő, a Tangó, a Budapest.

A zeneszerző és színházigazgató Novák János ott volt vele a kezdeteknél. Öccse vitte a hírt, hogy találkozott egy gitáros fiúval, aki mehetne játszani az akkor legendás Huszonötödik Színházba, de egyedül nem akar.

- Háromtagú csapatunkkal, az Ad Libitummal csatlakoztunk hozzá. Kecskeméti Gábor, Mártha István és jómagam - meséli. - Az együttes nevének jelentése: tetszés szerint. Ennek megfelelően improvizatív zenét játszottunk. Szerencsés találkozás volt ez Tamással, aki minden általa idézett stílust a saját arcára formált. Örömteli együttzenélés volt. A reveláció erejével mégis leginkább az hatott rám, hogy Tamás milyen elfogódott volt a közönséggel. Nagy alázattal játszott nekik. Előadói személyiségét szeretetéhség jellemezte, amit megéreztek a nézők, utat talált a szívükhöz és imádták.

Muzsikus társai nem hitték, hogy Novák János visszajön a németországi komolyzenei ösztöndíj lejárta után. Útja előtt írt egy dalt Latinovitsnak a tervezett Kosztolányi-filmhez. A színészkirály már nem játszhatta el a szerepet, de arra a motívumra született a Levél nővéremnek. Lehet, hogy Novák Jánosnak is üzentek a sorok...

- Állás nemigen akadt, amikor hazajöttem - folytatja a zeneszerző-színházigazgató -, de Tamással bejártuk az egész országot. Nincs olyan kultúrház és egyetemi klub, ahová ne mentünk volna el. Mindig ő vezetett, mellette soha nem izgultam, akármilyen ködbe, hóba keveredtünk is. Előadás után már nem tartottam vele az éjszakába, de megértettem, neki elemi szükséglete, hogy a Bereményi-szövegekből kiindulva elmondja a hallgatóságnak, ő akkor éppen miként látja a világot, amelyet meg kell váltania. Nem a felvetődő téma volt lényeges, hanem az, hogy figyeljenek rá. Később, amikor beteg lett, és már nem tudott tenni az emberek megnyeréséért, megtapasztalhatta, hogy anélkül is ezerrel sugárzik felé a szeretet… Szerintem első perctől tudta, hogy abból a kórból nem lesz kiút, de a környezete megnyugtatására végigharcolta az utolsó éveket.

nyomtat

Szerzők

-- MTI/PRAE --

MTI


További írások a rovatból

Borbély László zongoraművész és Zeneakadémista tanítványainak koncertje
Haydn out, Muse in – múzsadilemmák

Más művészeti ágakról

Gimesi Dóra: Amikor mesélni kezdtek a fák
Sírtunk Cannes-ban az Un Certain Regard izlandi nyitófilmjén


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés