film
2009. 11. 13.
Végső búcsút vettek Dargay Attilától
Családtagok, barátok, pályatársak, tanítványok és tisztelők kísérték el Dargay Attila animációs filmrendezőt utolsó útjára pénteken Budapesten, a Farkasréti temetőben.
A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész, a Vuk, a Lúdas Matyi, a Gusztáv és a Pom Pom meséi alkotója október 20-án hunyt el életének 83. évében.
A főváros nevében Horváth Csaba búcsúzott Budapest díszpolgárától. "Akik valaha is elmélyedtek a rajzfilmkészítésben, tudják, mennyi fantázia, energia, humor, szatirikus látásmód és határozott életigenlés kell ahhoz, hogy a megrajzolt figurák méltóvá váljanak szeretetünkre, együttérzésünkre. Csak a rajzfilm képes igazán a arra, hogy a gonoszokat, a rossz oldalon állókat is emberi tulajdonságokkal ruházza fel, tudatván velünk: a világ nem fekete és fehér. Dargay Attilát példaértékű humanizmusa tette képessé erre" - méltatta a leköszönő főpolgármester-helyettes a magyar animációs film kiemelkedő alakját.
"Ha nem tennénk mást Dargay Attilára emlékezve, mint felidéznénk emlékezetünkben a legfontosabb alkotásait, saját életünk filmje is leperegne előttünk, mert alkotásai részévé váltak az életünknek" - hangsúlyozta Horváth Csaba, hozzátéve: nehezen felfogható a búcsú, mert a derű, amit Dargay Attila adott, velünk marad.
M. Tóth Éva a Magyar Filmművészek Szövetsége és a szervezet animációs szakosztálya nevében emlékezett a Magyar Filmszemle Életműdíjával is kitüntetett alkotóra. Bár a mester súlyos betegségének következtében már évek óta nem készített új rajzfilmet, figurái olyannyira eleven részei a mindennapoknak, hogy őt magát is örökifjúnak, folyamatosan jelenvalónak gondoltuk. "Ezért sem könnyű búcsúzni, hogy Dargay Attila van, az természetes" - fogalmazott.
Utalt arra, hogy a legmagasabb kitüntetést, a Kossuth-díjat számtalan felterjesztés után sem kapta meg, a Mosolyrend-lovagja cím azonban igazi örömet szerzett neki, mert hittel vallotta, hogy olyan rajzfilmet nem érdemes csinálni, amin nem nevetnek a gyerekek.
Az utolsó tanítványok egyike, Máli Csaba animátor egy személyes történettel búcsúzott: 1989 telén kezdték el az animációs iskolát, hatvanan jelentkeztek, de év végére négyen maradtak. Az év végén a különálló rajzokat már mozgásba hozhatták; Máli Csaba a saját munkáját pocséknak tartotta, de Dargay Attila megnézte, átszámoztatta a kockákat, ezzel ritmust és életet adott a képeknek.
A ravatalnál és a sírnál Békési Sándor lelkész, volt tanítvány, animációs rendező beszélt a gyászolókhoz. "Elveszítettük Dargay Attilát, a magyar rajzfilmkészítés legnagyobb mesterét" - mondta, kiemelve: a minősítést nem kritikusok, kollégák adták neki, hanem a gyerekek; megérezték, hogy ugyanolyan gyermeki lélek, mint ők.
A búcsúztatásra Miskolc város is koszorút, küldött, hiszen Dargay Attila a közeli Mezőnyéken született 1927-ben. A rajzfilmgyártásba 1951-ben kapcsolódott be, először gyakornokként, majd tervezőként, 1957-től rendezőként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban.
A hatvanas évek elején az "animációs új hullámban" Jankovics Marcellel és Nepp Józseffel együtt teremtette meg az első magyar rajzfilmsorozat népszerű hősét, Gusztávot (1964). Ezt követte többek között a Pom Pom meséi(1978-82) és A nagy ho-ho-ho-horgász (1982-84). Maradandót alkotott a rajz-játékfilmek területén is: Lúdas Matyija 1976-ben a második magyar egész estés rajzfilm volt, amely számos külföldi és magyar díjat kapott. 1980-ban jött az óriási népszerűséget hozó Vuk, amelyet a Szaffi (1984) és Az erdő kapitánya (1987) követett.
A főváros nevében Horváth Csaba búcsúzott Budapest díszpolgárától. "Akik valaha is elmélyedtek a rajzfilmkészítésben, tudják, mennyi fantázia, energia, humor, szatirikus látásmód és határozott életigenlés kell ahhoz, hogy a megrajzolt figurák méltóvá váljanak szeretetünkre, együttérzésünkre. Csak a rajzfilm képes igazán a arra, hogy a gonoszokat, a rossz oldalon állókat is emberi tulajdonságokkal ruházza fel, tudatván velünk: a világ nem fekete és fehér. Dargay Attilát példaértékű humanizmusa tette képessé erre" - méltatta a leköszönő főpolgármester-helyettes a magyar animációs film kiemelkedő alakját.
"Ha nem tennénk mást Dargay Attilára emlékezve, mint felidéznénk emlékezetünkben a legfontosabb alkotásait, saját életünk filmje is leperegne előttünk, mert alkotásai részévé váltak az életünknek" - hangsúlyozta Horváth Csaba, hozzátéve: nehezen felfogható a búcsú, mert a derű, amit Dargay Attila adott, velünk marad.
M. Tóth Éva a Magyar Filmművészek Szövetsége és a szervezet animációs szakosztálya nevében emlékezett a Magyar Filmszemle Életműdíjával is kitüntetett alkotóra. Bár a mester súlyos betegségének következtében már évek óta nem készített új rajzfilmet, figurái olyannyira eleven részei a mindennapoknak, hogy őt magát is örökifjúnak, folyamatosan jelenvalónak gondoltuk. "Ezért sem könnyű búcsúzni, hogy Dargay Attila van, az természetes" - fogalmazott.
Utalt arra, hogy a legmagasabb kitüntetést, a Kossuth-díjat számtalan felterjesztés után sem kapta meg, a Mosolyrend-lovagja cím azonban igazi örömet szerzett neki, mert hittel vallotta, hogy olyan rajzfilmet nem érdemes csinálni, amin nem nevetnek a gyerekek.
Az utolsó tanítványok egyike, Máli Csaba animátor egy személyes történettel búcsúzott: 1989 telén kezdték el az animációs iskolát, hatvanan jelentkeztek, de év végére négyen maradtak. Az év végén a különálló rajzokat már mozgásba hozhatták; Máli Csaba a saját munkáját pocséknak tartotta, de Dargay Attila megnézte, átszámoztatta a kockákat, ezzel ritmust és életet adott a képeknek.
A ravatalnál és a sírnál Békési Sándor lelkész, volt tanítvány, animációs rendező beszélt a gyászolókhoz. "Elveszítettük Dargay Attilát, a magyar rajzfilmkészítés legnagyobb mesterét" - mondta, kiemelve: a minősítést nem kritikusok, kollégák adták neki, hanem a gyerekek; megérezték, hogy ugyanolyan gyermeki lélek, mint ők.
A búcsúztatásra Miskolc város is koszorút, küldött, hiszen Dargay Attila a közeli Mezőnyéken született 1927-ben. A rajzfilmgyártásba 1951-ben kapcsolódott be, először gyakornokként, majd tervezőként, 1957-től rendezőként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban.
A hatvanas évek elején az "animációs új hullámban" Jankovics Marcellel és Nepp Józseffel együtt teremtette meg az első magyar rajzfilmsorozat népszerű hősét, Gusztávot (1964). Ezt követte többek között a Pom Pom meséi(1978-82) és A nagy ho-ho-ho-horgász (1982-84). Maradandót alkotott a rajz-játékfilmek területén is: Lúdas Matyija 1976-ben a második magyar egész estés rajzfilm volt, amely számos külföldi és magyar díjat kapott. 1980-ban jött az óriási népszerűséget hozó Vuk, amelyet a Szaffi (1984) és Az erdő kapitánya (1987) követett.
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról