irodalom
2009. 11. 12.
Könyvet írt washingtoni éveiről Simonyi András
Csúcsrajáratva címen könyvet írt washingtoni éveiről Simonyi András, aki 2002 és 2007 nagykövetként képviselte hazánkat az amerikai fővárosban, méghozzá nem csak hagyományos módon, de rendhagyó, a média és az internet korához alkalmazkodó eszközökkel - így gitárjával is.
A külügyi szolgálatból hazatérése után kilépett és ma a magánszférában tevékenykedő szerző szerdán mutatta be könyvét az Alexandra könyvesház Károly-körúti épületében. Kiemelte: írása úgy beszél Amerikáról, hogy közben Magyarországról is szól. 330 oldalas könyve nem kronológia, nem szűk értelemben vett politikai vagy külpolitikai elemzés.
Célja az volt, hogy úgy mutassa be Amerikát, ahogy ő látta ma, az internet korában, s hogy szóljon a hagyományos és rendhagyó elemeket ötvöző diplomáciáról, amelyet a YouTube és a Google kora megkövetel - és ebben az értelemben a washingtoni politikacsinálás számos kulisszatitkát is feltárja.
A könyv címe többek között arra utal, hogy Simonyi washingtoni évei alatt négy amerikai-magyar csúcstalálkozó zajlott le. A diplomata ezek kapcsán a közfelfogástól eltérő képet alakított ki George W. Bush elnökről, aki barátja volt Magyarországnak és ezt sok fontos, emberi gesztussal érzékeltetni is tudta - többek között az 1956-os forradalom 50. évfordulójának méltó washingtoni megünneplésekor. "Élvezhettük George Bush elnök kiemelt bizalmát" - írja a könyv borítóján Simonyi, Nádára, feleségére is utalva, aki végig fontos segítője volt és a könyv megírásában is közreműködött. Ettől függetlenül a szerző nem titkolja, hogy az amerikai politikának voltak olyan fordulatai illetve szereplői, amelyekkel és akikkel nem tudott egyetérteni.
A tíz fejezetre tagolódó könyv borítója is érzékelteti, milyen szerepet tulajdonított a nagykövet az úgynevezett softpowernek, a média, a kultúra, a kortárs művészet, a társadalmi hálózatok, a hírességek révén érvényesülő befolyásnak. Az amerikai címer fölött gitárja látható, mivel Simonyi fiatal korában még zenei pályára készült, s éppen hangszeres tudása révén vonhatta be a diplomáciai kapcsolatépítő munkájába a rockot.
Amerikai politikusok, diplomaták részvételével létrehozott együttesének fellépései ismeretséget, barátokat, kapcsolatokat szereztek a nagykövetnek, Magyarországnak, és sok érdekes részletet az olvasónak. Akárcsak azok a fejezetek, amelyekben a diplomáciai élet hétköznapjairól, a rezidencia berendezéséről, a sajtókapcsolatokról, az amerikai társadalomról, az ott élő világhírű magyarokról, az amerikai életről, drámai és humoros találkozásairól ír.
Simonyi András, mint könyvében hangsúlyozza, meg van győződve arról, hogy "a világ Amerikára figyel és nekünk osztozni kell ebben a figyelemben" - ugyanakkor (név említése nélkül, de felismerhetően) kritikákat is megfogalmaz a magyar közélet egyes szereplőinek címére az Amerika-politika vagy ottani szereplésük kapcsán. Hogy ez vitákat válthat ki? "Állok elébe" - mondta az MTI-nek.
Célja az volt, hogy úgy mutassa be Amerikát, ahogy ő látta ma, az internet korában, s hogy szóljon a hagyományos és rendhagyó elemeket ötvöző diplomáciáról, amelyet a YouTube és a Google kora megkövetel - és ebben az értelemben a washingtoni politikacsinálás számos kulisszatitkát is feltárja.
A könyv címe többek között arra utal, hogy Simonyi washingtoni évei alatt négy amerikai-magyar csúcstalálkozó zajlott le. A diplomata ezek kapcsán a közfelfogástól eltérő képet alakított ki George W. Bush elnökről, aki barátja volt Magyarországnak és ezt sok fontos, emberi gesztussal érzékeltetni is tudta - többek között az 1956-os forradalom 50. évfordulójának méltó washingtoni megünneplésekor. "Élvezhettük George Bush elnök kiemelt bizalmát" - írja a könyv borítóján Simonyi, Nádára, feleségére is utalva, aki végig fontos segítője volt és a könyv megírásában is közreműködött. Ettől függetlenül a szerző nem titkolja, hogy az amerikai politikának voltak olyan fordulatai illetve szereplői, amelyekkel és akikkel nem tudott egyetérteni.
A tíz fejezetre tagolódó könyv borítója is érzékelteti, milyen szerepet tulajdonított a nagykövet az úgynevezett softpowernek, a média, a kultúra, a kortárs művészet, a társadalmi hálózatok, a hírességek révén érvényesülő befolyásnak. Az amerikai címer fölött gitárja látható, mivel Simonyi fiatal korában még zenei pályára készült, s éppen hangszeres tudása révén vonhatta be a diplomáciai kapcsolatépítő munkájába a rockot.
Amerikai politikusok, diplomaták részvételével létrehozott együttesének fellépései ismeretséget, barátokat, kapcsolatokat szereztek a nagykövetnek, Magyarországnak, és sok érdekes részletet az olvasónak. Akárcsak azok a fejezetek, amelyekben a diplomáciai élet hétköznapjairól, a rezidencia berendezéséről, a sajtókapcsolatokról, az amerikai társadalomról, az ott élő világhírű magyarokról, az amerikai életről, drámai és humoros találkozásairól ír.
Simonyi András, mint könyvében hangsúlyozza, meg van győződve arról, hogy "a világ Amerikára figyel és nekünk osztozni kell ebben a figyelemben" - ugyanakkor (név említése nélkül, de felismerhetően) kritikákat is megfogalmaz a magyar közélet egyes szereplőinek címére az Amerika-politika vagy ottani szereplésük kapcsán. Hogy ez vitákat válthat ki? "Állok elébe" - mondta az MTI-nek.
További írások a rovatból
Megjelent a szerző emlékiratainak folytatása, A másik egy
Falcsik Mari My Rocks – 21 történet – 21 angolszász rockdal című kötetének bemutatójáról
Más művészeti ágakról
Marék Veronika kapta a Magyar Gyermekkultúra Mestere Díjat
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon