A Jerry Cantrell és Layne Staley által 1987-ben, Seattle-ben alapított Alice In Chains a 90-es évek elején robbant be a világ zenei élvonalába a Nirvana által megnyitott kapukon keresztül. Habár zenéjüket a grunge-hoz szokás sorolni, hangzásuk a többiekhez (Nirvana, Soundgarden, Pearl Jam) képest súlyosabb, metálos elemeket is tartalmaz. Igazi védjegyükké azonban a Staley és Cantrell által énekelt vokálok váltak. Három klasszikus lemezüket (Facelift 1990, Dirt 1992, és a háromlábú kutyás, címnélküli album 1995-ből) követően, az MTV szervezésében megrendezésre került ’96-os Unplugged koncertjükkel megmutatták líraibb énjüket is.

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/Rs6RefV1td4&hl=en&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/Rs6RefV1td4&hl=en&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Az Alice in Chains és a Nirvana esetében azonban Seattle-en kívűl sajnos más hasonlóság is adódott. A heroin. Curt Cobainhez hasonlóan, Staley sem tudta feldolgozni a hatalmas sikert, és a kemény drogokhoz nyúlt. A különbség csupán az, hogy ő tovább húzta, és nem a reflektorfényben, hanem több év hallgatás után 2002-ben magányosan érte utol a halál egy heroin-kokain koktél eflogyasztása után. Annak ellenére, hogy az AIC igazából sohasem oszlott fel, ’96 után Staley függősége miatt nem tudtak színpadra állni, az énekes halála pedig végleg azt sugallta, hogy vége a történetnek.

Cantrell azonban másként gondolta, és 2005-ben újra összetrombitálta két zenésztársát, majd egy évvel később megtalálták Staley utódját is, William DuVall személyében. Megkísérelték a lehetetlent, 10 év kihagyás után egy új énekessel folytatni. Az egykori rajongók többsége szkepticizmussal fogadta a hírt, és így ennek is volt köszönhető a 2007-es pesti koncert iránti alacsony érdeklődés, ami emiatt el is maradt.

<object width="560" height="340"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/SBcADQziQWY&hl=en&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/SBcADQziQWY&hl=en&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="560" height="340"></embed></object>

Cantrell azonban nem adta fel. Az azóta eltelt két év bebizonyította, hogy komolyan gondolja a dolgot, és nem csupán kereset-kiegészítésnek szánta az összeállást. A nosztalgia érzését az idén szeptember 29-én megjelent vadonatúj albummal (14 év után az első stúdió albumuk) sikerült végleg eloszlatni. Felületes hallgatónak elsőre úgy tűnhet, mintha ismét Staley énekelne, aztán rájön az ember, hogy Cantrell vokálozása milyen nagyon is meghatározó eleme volt anno az AIC hangzásnak, és hogy jelenleg a zenekar gyakorlatilag két frontemberrel rendelkezik.

A lényeg, hogy az AIC-nek 2009-ben több, mint egy évtized után valóban sikerült feltámadnia, és hagyományait megtartva, új utakon elindulnia. Éppen ezért a zenekar első magyarországi fellépése most valóban jelentős. Tessék szépen elmenni jegyet venni, nehogy ez is elmaradjon!