A 2005-ben alapított elismerésben azok a kiváló emberek részesülhetnek, akik az elmúlt időszakban sokat tettek azért, hogy a társadalmi béke, az emberek, felekezetek közötti párbeszéd erősödjön. A díjat Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke adta át, a laudációkat Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója mondta.

Zoltai Gusztáv Jancsó Miklósról megjegyezte: a filmrendező "a zsidóságnak a magyar társadalomban betöltött szerepét ábrázoló filmjeiért, a pusztuló magyarországi zsidó emlékek megörökítéséért, az emberi jogok melletti töretlen kiállásáért" kapta a díjat.

Mint mondta, a zsidóság sorsával foglalkozik többek között a Hajnal című filmje, a Tokaj-hegyaljai zsidóságnak pedig "örök emléket állított a Jelenlét című kisfilm trilógiájában". Jancsó Miklós "aktív résztvevője az antiszemita, rasszista jelenségekkel szembeni mozgalmaknak" - tette hozzá.

Németh Sándor "közös örökségünk, a Szentírásunk tanainak hirdetéséért, a magyarországi zsidósággal fenntartott kapcsolatok erősítéséért, a zsidó nép több ezer éves álmodozása után létrejött önálló zsidó állam melletti kiállásáért, az antiszemitizmus elleni töretlen fellépéséért" kapta a díjat. Németh Sándor 1979-ben kilépve a katolikus egyházból hozta létre az akkor még illegálisan működő Hit Gyülekezetét, amely azóta Magyarország negyedik legnagyobb egyháza - mondta Zoltai Gusztáv.

Fő szervezője volt a nemzetközi sikerű Nem feledkezünk el rólad, Jeruzsálem elnevezésű jeruzsálemi konferenciának, amelyért az izraeli kormány elismerésben részesítette - tette hozzá.

Zoltai Gusztáv méltató beszédében kitért arra: Navon Ágnes, "a magyar zsidó ifjúság vallásos neveléséért, a kóser magyar konyha szabályainak továbbadásáért", férje, Navon Smuel "a magyar zsidó ifjúság vallásos neveléséért, imáink és a Tóra szellemének megőrzéséért és továbbadásáért" érdemelte ki a díjat.

Elmondása szerint "a mai fiatal generációkhoz tartozók közül sokaknak nem volt nagymamája, nagypapája, de (...) ahogy Smuelt és Ágit látták a táborban, el tudták képzelni, milyen lehet a gondoskodás, féltés, óvás." A díjazottak egész évben a szarvasi táborra készültek, hogy eljöjjenek szülőföldjükre Izraelből "a több ezer fogadott unokához és két hónapig szeretgessék őket, gondoskodjanak róluk."

Beszélt arról is, hogy a mai zsidó nevelésügyben ők voltak a nagyszülők, "akiktől a hagyományt, erős értékrendet és legfőképpen a zsidóság szeretetét tanulták" a fiatalok.