Doris May Taylor az iráni Kermánsáhban született, gyarmati szolgálatot teljesítő apját 1925-ben Dél-Rhodésiába (ma Zimbabwe) helyezték át. Doris tizenöt évesen otthagyta az iskolát, a továbbiakban saját magát képezte. Nagy hatással volt rá a helyiek jogfosztottsága és nyomora, de családja boldogtalansága is közrejátszott abban, hogy elutasítsa a hagyományos női szerepeket. Gyűlölte anyját, aki viszont azt nem tudta megbocsátani férjének, hogy ültetvényük fenntartása érdekében egy agyagviskóban éltek.

Doris tizenkilenc évesen ment először férjhez, két gyereke született, de néhány évvel később elhagyta családját. Egy baloldali olvasókörben ismerkedett meg második férjével, a német Gottfried Lessinggel, akinek 1945-től négy éven át volt a felesége, de a válás után megtartotta nevét.

1949-ben második házasságából származó fiával Angliába költözött, első művének kéziratával bőröndjében. A fű dalol (The Grass is Singing) 1950-ben jelent meg, s hatalmas siker lett. Az írónő részt vett a kommunista mozgalomban, de az 1956-os magyar forradalom leverése után kilépett a pártból és úgy döntött, egyetlen művészeti-politikai irányzathoz sem csatlakozik.

A kötöttségektől és a hagyományos nemi és társadalmi szerepektől való elszakadási vágyát legfontosabb művében, az öt kötetes Az erőszak gyermekeiben tárta fel. A mű főhőse az írónőhöz hasonlóan a gyarmati világban felnőtt asszony, aki a harmincas években egy eldugott afrikai gyarmaton keresi útját, de csak a zűrzavar és a zavarodottság rögzítéséig jut el.

Az arany jegyzetfüzet című, 1962-ben megjelent regénye a feminista mozgalom élére emelte, noha ő soha nem vallotta magát feministának. Az előszóban ki is tért rá, hogy a feministák őt csak használják, a regényben pedig végig kívülállóként ír róluk. Az ironikus hangvételű mű jelentősége a feminista nézőpont mellett abban rejlik, hogy női szemmel próbálta bemutatni a XX. század közepének Angliáját, a gyarmati világon tapasztalható rasszizmustól a politikán át az emberi sorsokig.

Sokszínűségét bizonyítandó az írónő 1979 és 1983 között öt sci-fi kötettel lepte meg olvasóit. E műfajba tett kirándulása igencsak megosztotta a kritikusokat - olyannyira, hogy lekerült a Nobel-várományosok listájáról. Doris Lessingnek, aki több mint 50 regényt, elbeszélést, memoárt és színdarabot írt, a kitüntetést végül 2007-ben ítélték oda. A Svéd Akadémia indoklásában úgy méltatta: "az a női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt".

Bár hölgyek esetében nem illik emlegetni a kort, Doris Lessing 87 évével a legidősebb irodalmárként kapta meg a Nobel-díjat, a "címet" Theodor Mommsentől hódította el, aki 85 évesen vehette át a kitüntetést. Az elismerést a hátfájás kínozta írónőnek Londonban, a hivatalos ünnepség után hetekkel nyújtották át, mert a stockholmi utazáshoz nem volt elég erős.