Az otthon elvesztése munka, személyes vagy társadalmi nyomás következtében, illetve a beilleszkedés lehetetlenségének érzése gyakori jelenség, amely kollektív vágyat kelt egy „biztonságos” hely iránt. A művész ezt a jelenséget generációs problémaként is értelmezi, és közvetlenül reflektál a zsinagóga terére, amelyben egy ideiglenesen safe space-t hoz létre – egy olyan installációt, amelynek a látogatók részeseivé válhatnak.

„Koszorús Rita a valóságok közti lebegő elmozdulás nosztalgiáját keresi. Ez a fajta emlékezet statikus – ugyanakkor egy dimenziók közötti utazás is, ahol a valóságsíkok kötelékei illékonyan rendeződnek össze, és az átmenet határán lebegve idézik meg a tér és idő támogató árnyalatait. Ez a fel- és eltűnés feszültségével rezonáló köztes állapot, a 'biztonságos buborék' és az 'apokaliptikus' közé ékelődő ellentmondás és a szimultán jelenlét révén születik meg. A párhuzamos valóságok nemcsak a különböző médiumokon – festményen és installáción – keresztül jelennek meg, hanem az utópisztikus és képzeletbeli tájak súlytalan lebegésében, elmozdulásában és újrarendeződésében is. Ezek olyan helyek, amelyek egyszerre ismerősek és ismeretlenek, ebben az esetben az uncanny (furcsán ismerős) közös nyelvét beszelve hívják be a térbe való kilépést a dialógusba – olvasható Meggyesházi Éda kurátori szövegében.

Mint folytatja, „múlékony és pillanatnyi, ahogy a kiállítás címe is sugallja. A megjelenített kompozícióállapotok nem rögzítettek, nem követnek lineáris narratívát. Az érzékelés folyamatán keresztül bontakoznak ki: ahogy a visszatérő és ismerős elemek a festményekben és az installációban önmagukra találnak, majd megtanítanak bennünket arra, hogy mi miként hangolódjunk rájuk. Ezek a struktúrák nem zártak. Inkább a töredékes emlékek, vizuális visszhangok és elképzelt jövők közötti lassú útkeresésre invitálnak, hogy a képek, felületek és gesztusok rétegződése a megfoghatatlanság térképévé válhasson. Az emlékezet ebben az esetben nem inspiráció, hanem médium, egy változékony anyag, amely a látványt a jelentés felé sodorja, bár megtagadja a végleges megnyugvás lehetőségét. A médiumok közötti határok megszűnnek, akárcsak a belső és külső világok közöttiek is, miközben párhuzamos valóságokat hívnak elő.”

A témaválasztás Koszorús Rita esetében nomád életformájának is a következménye, amelyet már évek óta folytat. Munkáiban absztrakt vizuális nyelvet használ, fiktív terek jönnek létre, amelyek utalásaikkal ismerős helyeket idéznek fel, ezáltal biztonságérzetet keltenek a nézőben. Művészi gyakorlatát az is jellemzi, hogy melankolikus témákra irányítja a figyelmet, miközben pozitív atmoszférát teremt, humorérzékkel vagy a hétköznapok abszurditásának megragadásával. Az installáció meghatározó anyaga (és motívuma is egyben) a textil, vászon, szövet – mindez szimbolikusan a nőiességgel, az otthon megteremtésével, a melegséggel, az elszigetelődéssel és a takarással kapcsolható össze.

Koszorús Rita Ephemeral Onsets című kiállítása 2025. május 11-ig látogatható az At Home Gallery-ben (Zsinagóga, Somorja, Mliečňanská 7, 931 01, Szlovákia).

Fotó: isonative