"Szabó Lőrinc hosszúnak nem mondható élete során nem csak két világháború pusztításával szembesült, de alkotói pályája egybeesett az európai személyiség történetének legmélyebb válságával, a polgári kultúra százados értékeinek megingásával, a tömegember felemelkedésének máig ható egalitarizmusával" - mutatott rá Kulcsár-Szabó Ernő.

Kiemelte, hogy Szabó Lőrinc olyan válaszokat adott erre a válságra, mint Ezra Pound, T.S. Eliot, Paul Valéry vagy Gottfried Benn. "Szabó Lőrinccel, Kosztolányi Dezsővel és József Attilával ekkor emelkedett a magyar líra az akkori európai költészet élvonalába".

Mint az irodalomtörténész hangsúlyozta, 1945-re Szabó Lőrinc klasszikusa lett a modern magyar költészetnek. Hozzáfűzte, hogy lírájában lényegében összegződnek a század eleji esztétizmus, az avantgárd és a késői modernség költői nyelvének legértékesebb hagyományai.

"A negyvenes évekre Szabó Lőrinc lírájában egészen új hangszerelésben hangzik együtt mindaz, ami a századfordulótól fogva a legértékesebbnek bizonyult a magyar költészet történetében".

Móczár Gábor arról beszélt, hogy a Nemzeti Örökség Intézete által meghirdetett tematikus sétáknak is fontos állomása a költő síremléke. Elmondta, hogy a művészparcellák bemutatásakor a szomszédos sírokban nyugvó Babits Mihály és Móricz Zsigmond mellett Szabó Lőrinc is kiemelkedő szerepet kap, csakúgy, mint az irodalmi témájú séták során.

Arra is kitért Móczár Gábor, hogy az immár hagyományos Valentin-napi sétáknak fontos története Babits Mihály, Tanner Ilona és Szabó Lőrinc különös szerelmi háromszöge.

"Szabó Lőrincet nagy állami tiszteletadással temették, egy lopott pillanatban Illyés Gyula szólt pár szót a ravatala mellett. Barátai minden évben halála pillanatának évfordulóján, október 3-án 14 óra 55 perckor emlékeztek a sírjánál".

A költő eredetileg borovi fenyőből készült síremléke nem viselte jól az időjárás változásait, bár az alkotó, Páljános Ervin többször javította, végül a Szabó Lőrinc Alapítvány állíttatott maradandóbb anyagból új síremléket a költőóriásnak: az eredeti alkotást Csóti Gábor fogalmazta át műkőbe 2011-ben.

Szabó Lőrinc (1900-1957) a modern magyar líra egyik meghatározó alakja, műfordítóként is maradandót alkotott. Egyesek szerint a Te meg a világ című kötete (1932) jelenti (József Attila Eszmélet körüli verseivel együtt) a 20. század magyar lírájának csúcsteljesítményét - olvasható a közleményben.

Fotó: I Love Hévíz