Mint az intézmény közleményében felidézték, a haláláig Franciaországban élő és alkotó művész Pablo Picasso és Henri Matisse kortársa, Aristide Maillol, Jacques Lipschitz szobrászművészek, Édouard Cazaux keramikusművész, Félix Marcilhac művészettörténész, valamint Kassák Lajos író, Tihanyi Lajos festőművész és Dévényi Iván műkritikus közeli jóbarátja volt, aki 1974-ben több mint háromszáz alkotást tartalmazó teljes életművét szülővárosának, Esztergomnak adományozta.

A különleges adományozást a város 1975-ben egy nagyszabású kiállítással ünnepelte, azonban a hagyatéki anyag ezt követően múzeumi raktárakba került. Most, az életmű-kiállítás 50. évfordulóján újra bemutatja azt a Balassa Bálint Múzeum Esztergom Városával együttműködve - írták az MTI-hez eljuttatott közleményben.

Vörös Béla teljes életművét az intézmény három részletben tárja a közönség elé. Az első, márciusban nyílt kiállításon a művész festményeit és grafikáit lehet látni, amelyhez kapcsolódva március 27-én az "És mégis hazaérkezem…" Vörös Béla művészete című katalógust is bemutatják, amely magában foglalja a művész teljes hagyatéki anyagát. A katalógusban található tanulmányokat Cserba Júlia, Szakálos Éva és Wehner Tibor művészettörténészek jegyzik.

Májusban nyílik meg a mintegy 160 darabot számláló bronzszobor- és kisplasztika-anyagot bemutató tárlat, augusztusban pedig Vörös Béla elefántcsont szobrait és plakettjeit lehet majd megtekinteni a Balassa Bálint Múzeumban.

Vörös Béla 1899. december 14-én született Esztergomban. Később Budapestre került és 1916-ban az Iparművészeti Iskolában Simay Imre szobrászművész tanítványa lett. Innen vezetett az útja Szinnyei Merse Pálhoz, aki komoly tehetséget látott benne és ő maga delegálta Stróbl Alajos mesteriskolájába. A modern magyar szobrászat előfutárához, Vedres Márkhoz került tanítványként, majd a szobrász szakról való eltávolítása után sikeresen beiratkozott a festő szakra, ahol Csók István és Vaszary János keze alatt formálódott. Vörös Béla, Beöthy Istvánnal és a festő, művészeti író Körmendi Andrással együtt 1925-ben ösztöndíjat nyert Franciaországba.

Itt Aristide Maillollal és Jacques Lipschitz-cel került szorosabb kapcsolatba, akik mindketten nagyban hatottak munkásságára. Vörös Béla saját alkotásai ugyan sem a klasszikus, sem a kubista szobrok közé nem sorolhatók, ennek ellenére ezek jellemzői felfedezhetők alkotásaiban, akárcsak az afrikai művészet és az art déco hatásai.

Az art déco szeretete és a közös hang tette igazi barátjává Édouard Cazaux szobrászt és keramikusművészt, valamint Félix Marcilhac művészettörténészt.

Vörös Béla Párizs külvárosában halt meg 1983-ban, hamvait az Esztergomban felállított Haldokló ifjú című szobra talapzatában helyezték el.