színház

A szervezők az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében kiemelték, hogy a tárlat Katkó Tamás színházi kötődésű fotográfiai munkásságát foglalja össze az 1980-as évektől a 2010-es évekig.
A teljes életmű legalább harmincezer fotót tartalmaz, melyeket magán- és múzeumi gyűjteményekben őriznek.
A kiállítást csaknem harminc előadás fotóiból válogatták, amelyek többek között Madách Imre, Esterházy Péter, Szép Ernő és Balázs Béla, valamint Shakespeare és Mozart művein alapultak.
Azt írták, a fotókon a művészettörténet klasszikus és modern korszakai utalásszerűen jelennek meg, ugyanakkor az 1980-as évek fotókísérleteinek világa is végigkövethető rajtuk.
A művész munkáival ikonikus képzőművészeti alkotások stílusát idézi meg, amilyen Rembrandt Éjjeli őrjárata a Carmenben, Rubens Bacchusa a Rubens és a nemeuklideszi asszonyokban, a Georges de La Tour festményeit idéző fényhatások a Csodaszarvas népében, vagy a kortárs képzőművészet vizuális megoldásai és gondolatai a Varázsfuvolában – sorolták a közleményben.
Katkó Tamás művészetének legfőbb stiláris jegye a párás vagy szemcsés kép, amely egyik magyarázata, hogy a pályája elején nem használt csúcsminőségű technikai eszközöket.
Mint a tájékoztatóban ismertették, különleges színhatások jellemzik a képeit, visszafogott palettája gyakran egymással harmonizáló sárgás, zöldes földszíneket emel ki.
Máskor az élénkpiros és az indigókék uralják a látványt, de monokróm árnyjátékok, koromszín sziluettszerű alakok és fluoreszkáló figurák is feltűnnek – fogalmaztak a közleményben.
A tájékoztatásban hangsúlyozták, hogy Katkó Tamás művei szorosan kötődnek az irodalomhoz, ami már gimnazista korában is meghatározta érdeklődését.
A Mester és Margarita színházi adaptációiról készült fotói ritkaságnak számítanak, mivel több nézőpontból, puritán eszközökkel és pompás látványvilággal jelenítik meg a cselekményt – olvasható a közleményben.
Az első fényképek fekete-fehérben mutatják meg a Tanulmány Színház Stúdió szabadtéri próbáit 1984-85-ből, melyeken meghatározó elem volt a színészi jelenlét és a tánc.
Az 1920-as évek mozdulatművészetének utóélete is megjelenik a fotókon, melyet Dienes Valéria táncpedagógus honosított meg. 1991-ben a Tanulmány Színházból alakult Arvisura Színház is feldolgozta Bulgakov művét, melyet Katkó Tamás sejtelmesen fénylő jelenetekkel láttat. 1997-ben pedig a Szegedi Nemzeti Színház barokkos díszletében elevenedtek meg Bulgakov művének szereplői.
A kiállítás kurátora Markovits Éva, további információ a Műcsarnok honlapján érhető el.