Mint írják, az esszét tartalmazó könyv mellett Hamvas Béla 1943-44 között írt összefoglaló művét, az újra kiadott Scientia Sacra kötetet is bemutatják, a könyvekről Palkovics Tibor szerkesztővel, a Hamvas Béla-hagyaték gondozójával Stamler Ábel vallástudós beszélget majd a Szőcs Géza Irodalmi Szalonban.

Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző A Penta Essentia - zene az öt géniusz földjéről című kamaraművének ősbemutatóját is a rendezvényen tartják, a művet Hamvas Öt géniusz című esszéje inspirálta. A műben az énekhang és a próza egyesül, a narrátor két szerelmes ifjú balladáján keresztül vezeti végig a hallgatót a Kárpát-medence öt nagy tájegységén. Két énekes és egy kamarazenekar együtt szólaltatja meg a művet.

A Hamvas Napok a hagyományos "ráolvasással" kezdődik, a Tagore sétányon álló Hamvas-hársra olvassák rá az író Fák című esszéjének egy részletét. Majd átadják a Sziveri János-díjat, az eseményen jelen lesz a költő özvegye, Utasi Erzsébet. Az esemény végén Orbán Ottó borász mutatja be borait, amiben Ambrus Lajos, író, szerkesztő segédkezik majd. A Figula Pincében rendezendő esten Bakos Árpád szabadkai népzenész és Franczia Dániel közel-keleti ütőhangszeres muzsikál.

Másnap, március 22-én Hamvas Béla Seth - Kereszténység és hagyomány című művének bemutatását követően Szarvas József színész vezetésével séta indul a Koloska-völgybe, ahhoz a hársfához, amely Hamvas Fák című esszéjét ihlette. Itt Sava Babic műfordító emlékére pálinkával lehet majd koccintani, a völgyben pedig közös bográcsozás zárja a programot.

Hamvas Béla író, filozófus 1897-ben született Eperjesen. 1919-ben jelentek meg első irodalmi írásai. Bölcsészdiplomája megszerzése után, 1923-ban a Budapesti Hírlap és a Szózat újságírója lett. 1927-ben a Fővárosi Könyvtárban helyezkedett el könyvtárosként, ott dolgozott egészen 1948-ig. Ez életének egyik legtermékenyebb időszaka. A második világháború után egy ideig az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai című sorozatot szerkesztette, de 1948-ban felfüggesztették állásából. Fizikai munkásként nyugdíjazták 1964-ben. Négy évvel később hunyt el. Életében csupán két esszégyűjteménye jelent meg, 1983 után jelenhettek csak meg könyvei. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.