A megemlékezésen Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója kiemelte, hogy Jászai Mari elköteleződése a színház iránt és az abba vetett hite, hogy a művészet képes javítani a világon, gyógyítani tudja az embert, lenyűgöző és tanulandó. Csakúgy, amint az a rajongás és hazafiság, amellyel a magyar haza felé fordult – mondta.

Vidnyánszky Attila hozzáfűzte, hogy az ilyen nagy formátumú művészekkel való találkozás, emlékük őrzése elsősorban arra kellene, hogy ösztönözze a mai művészeket és alkotókat, hogy az általuk megkezdett úton menjenek tovább.

"A magyar ember rajong a színházért. Kevés hely van a világon, ahol ilyen számban és lelkesedéssel látogatják a színházakat. Ez pedig felelősséget ró ránk: méltó dolgokkal szólítjuk meg őket? Megfelelő tisztelettel és alázattal szolgáljuk-e a közönséget? Ezek rendkívül fontos kérdések. Ahhoz pedig, hogy ezt hogyan kellene jól csinálni, Jászai Mari élete, munkássága és írásai adhatnak útmutatást." – közölte Vidnyánszky Attila.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy Jászai Mari nemcsak művészként, de emberként is kiemelkedő volt. Felidézte, Jászai Mari az első világháború alatt hatalmas összegeket szánt arra, hogy a katonákat támogassa. Emlékeztetett arra is, hogy a színésznő a babérkoszorújának egyik felét Görgey Artúrnak ajándékozta, a másik feléről pedig letépkedte a leveleket, és a színésztársai között osztotta szét a Nemzeti Színházban.

"Egy egészen különleges lélekről van szó, és ezek a megemlékezések valójában azt hivatottak szolgálni, hogy Jászai Marira ne csak mint kiemelkedő színművészre, emblematikus, a neve alapján sokak által ismert személyiségre emlékezzünk, hanem lássuk mögötte az embert is." – hangsúlyozta Móczár Gábor.

Hegedűs D. Géza Jászai Mari és Kossuth-díjas színművész, a MASZK - Országos Színészegyesület elnöke felidézte Jászai Mari életútját, illetve megosztotta a jelenlévőkkel azt az interjút, amelyet Kosztolányi Dezső készített vele 1924-ben.

"Ami díj, elismerés, kitüntetés létezett, azt ő mind megkapta. A színészek ma úgy tekintenek a Jászai Mari-díjra, mint a legnemesebb, legcsodásabb, legnagyobb megtiszteltetéssel járó díjra" – fogalmazott Hegedűs D. Géza.