2024. november 5-én ünnepélyes keretek között átadták az eSzínház Fesztivál ’24 díjait a DANTE Közösségi Alkotótérben. Kihirdetésre kerültek a szakmai, a közönség- és a különdíjak. A fődíjat, a legjobb digitális adaptációnak járót a Weöres Sándor Színház Kivilágos kivirradtig című alkotása nyerte. A legjobb női főszereplő Takács Nóra Diána (az Örkény István Színház A várományos című előadásában nyújtott alakításáért), a legjobb férfi főszereplő Vizi Dávid lett (a Katona József Színház Rozsdatemető 2.0 − A Hábetler család 100 éve című produkciójában nyújtott alakításáért), a legjobb látványért járó díjat pedig a Szegedi Nemzeti Színház 1984 című produkciója érdemelte ki. A közönségszavazást a Szélvész után is szép vagy című előadás nyerte meg.

Az est háziasszonya, Sodró Eliza színésznő nyitóbeszédében elmondta, hogy a 2024. szeptember 20-a és 29-e között tartott, az ország egyetlen online térben rendezett színházi seregszemléjén kilenc napon át 14 színház és társulat produkcióit nézhette meg a közönség. A vártnál is nagyobb érdeklődés mellett 27 országból és öt kontinensről követték figyelemmel az előadásokat, bérletből több mint 700 talált gazdára a nézők között, összesen több ezer előadás-megtekintés jutott a fesztivál-előadásokra, két ingyenes, szakmai, élő kerekasztal-beszélgetést is láthattak az érdeklődők. Az eSzínház Fesztiválra nevezett produkciókat szakmai zsűri értékelte, amelynek tagjai Török Tamara dramaturg, Puskás Tamás igazgató-rendező, Závada Péter költő-drámaíró, Légrádi Gergely, az eSzínház vezetője, illetve Sodró Eliza voltak. A zsűri mellett a közönség is szavazhatott, így a nézők dönthették el, melyik produkció kapja az eSzínház Fesztivál közönségdíját. Az eSzínház Fesztivál több együttműködő partnere különdíjat is felajánlott.

Az eredményhirdetés során a következő díjakat és különdíjakat hirdették ki: a fődíjat, azaz a legjobb digitális adaptációnak járó elismerést a Kivilágos kivirradtig című alkotás nyerte el. A legjobb női főszereplő Takács Nóra Diána, a legjobb férfi főszereplő Vizi Dávid lett, a legjobb látványért járó díjat pedig az 1984 című produkció érdemelte ki. A közönségszavazás győztese a Szélvész után is szép vagy című előadás lett.

Az Art is Business két különdíjat ítélt oda: A két egyetlen − Karinthy Frigyes nagy szerelmei című alkotás mellett az 1984 című produkciót is díjazta. A Könyves Magazin különdíját a Szabad lebegés − Variáció Bálint András Szerb Antal-estjére című előadás kapta. A Papageno két különdíjat is kiosztott, az egyiket Az ember, aki csak azt tudta mondani, amit olvasott című alkotás érdemelte ki, a másikat pedig a Szabad lebegés − Variáció Bálint András Szerb Antal-estjére című előadás. A radiocafé különdíjait Rozsdatemető 2.0 − A Hábetler család 100 éve című előadás és az 1984 című produkció nyerte el.

Az eSzínház Fesztivál díjazottjai pénzjutalomban is részesültek. A fődíj, azaz a legjobb digitális adaptációnak ítélt elismerés mellé 250 ezer forint pénzdíj járt, a Közönségdíj nyertese 150 ezer forintot vihetett haza, valamint a legjobb női főszereplő, a legjobb férfi főszereplő, továbbá a legjobb látvány díja mellé is 150-150 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki.

Závada Péter személyesen nem tudott jelen lenni az esten, így videóüzenetben méltatta a legjobb digitális adaptációnak járó fődíj nyertesét, a Horváth Csaba rendezésében és Tóth Réka Ágnes dramaturg közreműködésével színre vitt, a szombathelyi Weöres Sándor Színházban 2023. március 3-án bemutatott, már így is számos díjat elnyert előadást, a Móricz Zsigmond regényéből színpadra adaptált Kivilágos kivirradtig című darabot. Závada elmondta, hogy a zsűrizéskor a mű azonnal kitűnt a mezőnyből, majd hozzátette: „Anélkül, hogy úgy akarnék tenni, mintha avatott értője és ismerője volnék a különböző filmes formátumoknak és technikáknak, fontos leszögezni, hogy a legjobb e-színházi adaptáció díja nem a legjobb filmnek, hanem a legjobb filmre alkalmazott, élőben vagy felvételről közvetített színpadi előadásnak jár.” Závada a méltatásában így folytatta: „Horváth Csabáról, a fizikai színház legelismertebb hazai képviselőjéről litániák százait olvashatjuk a színházi szaklapokban, melyek kiemelik néptáncos múltjából fakadó, csak rá jellemző játéknyelvi újításait, a folklór nem öncélú, dramaturgiailag is funkcionális szervesítését a színpadi formaesztétikába, a színpadi kelléktárgyak hangsúlyosan szimbolikus használatát, a zene – gyakran a népzene – jelentőségteljes szerepét. A magyar népi hagyománynak, a zenének és a táncnak ilyen fontos szerepe talán még Pintér Bélánál van itthon. És ahogy Pintér, úgy Horváth sem csak megőrzi, de bátran újra is érti és ezáltal meg is haladja, tehát teremti a hagyományt. Mi más lenne az érvényes színház feladata? Tóth Réka Ágnes kemény fába vágta a fejszéjét, amikor a regény színpadi adaptációjába fogott, és jó arányérzékkel, konfliktus- és problémaérzékenyen húzott ki és alá, rendezett sorba, írt bele, át és hozzá, és az előadásban elhangzó zenék is mindig jókor és jó helyen dúcolják alá a darab dramaturgiáját. A filmfelvétel pedig, mely Zilahy Tamás adásrendező munkáját dicséri, kiválóan megkomponált, értő és érzékletes. Számos kameraállás, amerikai és premier plánok, bőszekondok és szűkszekondok váltják egymást az E-színház felvételén, hogy hol a színpadon élőben játszó zenekart, hol az éneklő, táncoló vagy épp dialógusba bocsátkozó színészeket, hol pedig a hullámpalából, szalmakockákból és műanyag hordókból felépülő díszletet vegyék. A filmes adaptáció tehát végig jó ritmusban, dinamikusan és értőn követi a színpadi történéseket.”

A díjátadó Puskás Tamás laudációjával folytatódott, aki a „legjobb látvány” kategória nyertesét, a Szegedi Nemzeti Színház 1984 című művét így méltatta: „Hatalmas közös munka ez az előadás, melyért dicséret először a rendezőt, Horgas Ádámot illeti. Ádám Wagner kései híve, a Gesamkunst elkötelezettje. Minden eszközt megragad, hogy elérje a kívánt hatást. Minden mozog, változik, villog, dörög, alakul. Horgas Péter a díszlet, Bodor Johanna a koreográfia, Bujdosó Nóra a jelmez. Munkájukat értőn irányította, vetítéssel, fénnyel és zenével gazdagította a rendező. Tobzódik az ötletekben, boldogan merül el e rémisztő világ megteremtésének munkájában. (…) Az irgalmatlan mennyiségű vágott filmanyag szerkesztése, a fényhatások megtervezése, a kísérőzene megírása sziszifuszi munka volt; velük Horgas Ádám nyomasztóan modern, mégis időtlen világot teremt.” Puskás Tamás díjátadása után Sodró Eliza felkérte Légrádi Gergelyt, hogy adja át az elismerést Zilahy Tamásnak, aki a legjobb digitális adaptációnak és a legjobb látványnak járó díjat elnyerő felvételek, azaz a Kivilágos kivirradtig és az 1984 adásrendezője.

Ezután a legjobb női főszereplőnek járó díj átadása következett; Sodró Török Tamarát kérte fel, hogy mondja el beszédét. Török így dicsérte Takács Nóra Diánát az Ascher Tamás rendezte A várományos (Örkény István Színház) című darabban nyújtott alakításáért (Solange Poitiers szerepében): „Csalhatatlan ízléssel és magabiztossággal használja a teljes színészi arzenálját, találja el a szigorú főnökasszony figurájának hangvételét, és hozzá a megfelelő pillanatok kívánta hangszínt, hangerőt, mozdulatokat, mimikát. Hallatlanul izgalmas, ahogy egy-egy szándékot zeneileg is kifejez a hangjával, ahogy a magas fokú zenei érzékenységével a pianótól a crescendóig merészen használja ezeket a dinamikai elemeket, színezi zeneileg is a területi főnökasszony karakterét. Száz jelentése van sokatmondó, vérfagyasztó mosolyának: van benne rosszallás, időnként megvetés, a saját fontosságának teljes tudata, ezenkívül jó adag zavar és megfelelni vágyás. És mindez gyakran egyszerre.”

Az est a legjobb férfi főszereplőnek járó díj átadásával folytatódott. Sodró Eliza méltatta Vizi Dávidot a Katona József Színház Rozsdatemető 2.0 című előadásában ifj. Hábetler János szerepének megformálásáért. „Vizi Dávid úgy kalauzol végig bennünket a XX. század derekától napjainkig és ifj. Hábetler János életén születésétől időskoráig, hogy játéka az első pillanattól az utolsóig egyszerre erőteljes és visszafogott. Egyfajta belső virtuozitással megtalálja a módját, hogyan fesse meg hitelesen a szerep bármely életstádiumát. Ehhez nincs szüksége külső eszközökre, maszkokra, kellékekre, jellegzetes beszédmódokra, egyszerűen a lelkét öregíti vagy éppen fiatalítja az adott helyzethez, hogy végül elhiszünk neki minden érzelmet: legyen az akár a gyermeki naivitás, az ifjúkori, lángoló szerelem, a frontról hazatérő katona hallgatag magánya, a szülői aggodalom vagy az időskori kiszolgáltatottság. Ez a visszafogottság adja meg az érzelmeit nehezen kifejező ifj. Hábetler János egyik fő koordinátáját. A másikat pedig a felszín alatt állandóan fortyogó indulat: mikor Vizi Dávid „Janija” „csak” a háttérben „létezik”, akkor valójában aktívan figyeli, mi történik körülötte, és hagyja, hogy fokról fokra növekedjen benne a belső feszültség, ami a megfelelő pillanatban látszólag kontrollálatlanul robban a színpadra. Azért látszólag, mert ez valójában tudatos színészi munka eredménye.”

A folytatásban a különdíjak átadása következett. Az Art is Business különdíjait (500-500 ezer forint értékű médiamegjelenést) a lap vezetője, Balogh Máté adta át a Madách Színház A két egyetlen − Karinthy Frigyes nagy szerelmei és a Szegedi Nemzeti Színház 1984 című darabjáért. A Könyves Magazin vezetője, Valuska László a Radnóti Miklós Színház Szabad lebegés − Variáció Bálint András Szerb Antal-estjére című előadásáért (egy millió forint értékű médiamegjelenést); Zsoldos Dávid, a Papageno vezetője a Csiky Gergely Állami Magyar Színház (Temesvár) Az ember, aki csak azt tudta mondani, amit olvasott és a Radnóti Miklós Színház Szabad lebegés − Variáció Bálint András Szerb Antal-estjére című darabjaiért (egy-egy millió forint értékű médiamegjelenést); Canjavec Judit, a radiocafé ügyfélkapcsolati vezetője pedig a Katona József Színház Rozsdatemető 2.0 − A Hábetler család 100 éve és a Szegedi Nemzeti Színház 1984 című színdarabjáért adott át különdíjat (6-6 millió forint értékű médiamegjelenést).

Légrádi Gergely, az eSzínház vezetője megköszönte a színházaknak, társulatoknak, hogy ismét bizalmat szavaztak a fesztiválnak; köszönetet mondott a zsűrinek, az együttműködő partnereknek és az eSzínház Fesztivál minden munkatársának. Légrádi az eSzínház jövőjéről így nyilatkozott: „Ami pedig a jövőt illeti, az eSzínház és az eSzínházat is működtető Alapítvány a Magyar Színházakért továbbra is elkötelezett amellett, hogy értéket mentsen és értéket mutasson fel. Csökönyösek vagyunk abban, hogy dolgunk és felelősségünk a színházakkal és a társulatokkal együtt minőségi tartalmat létrehozni és megmutatni az interneten. Makacsul ragaszkodunk ahhoz az elképzelésünkhöz, hogy olyan tartalmat kell készíteni, amely egyszerre felel meg korunk technikai elvárásainak (azaz az online világ képi megjelenítésének), egyszerre biztosít magas minőségű kulturális élményt, és egyszerre merész annyira, hogy mindezt nem csupán egy a social media felületén látható, átlagosan 10-15 másodperces kisvideó keretében teszi meg.” Továbbá elmondta azt is, hogy „a pandémia időszakát már rég maga mögött hagyta az eSzínház: a nézők ugyanis több mindenről is döntöttek. Elsősorban arról, hogy látják értelmét és értékét a minőségi tartalomnak az online térben, amely tökéletesen kiegészíti, és megél az élő színházi élmény mellett. A felhasználók arra is egyre nagyobb számban mondtak igent, hogy iskolákban, könyvtárakban és kisebb közösségekben határon innen és túl van létjogosultsága az online kultúra fogyasztásának. A nézettség és a számok azt is megmutatták, hogy a közönség támogatja, hogy folytassuk a holisztikus, cross-over-szerű megközelítést: azaz prózai produkciók mellett gyerek- és bábelőadásokat is keresnek a nézők az eSzínházban, ahogy érdekli őket a kortárs tánc és a zene legkülönfélébb megnyilvánulásai, sőt az irodalmi-képzőművészeti cross-overek is.” Légrádi kiemelte, hogy „az eSzínház elkötelezett támogatója a színházaknak, társulatoknak, művészeti intézményeknek. Az eSzínház alapítványi formában működik, így tehát elsősorban nem a profitban érdekelt. Ezért és az alapítványi célok miatt a jegybevétel jelentős részét az eSzínház kifizeti a partnereinek, így jut megfelelő fedezet a jogdíjakra, és így jelenik meg az eSzínház mint számos színház és társulat már el nem hanyagolható bevételi forrása. A számok nyelvén: csupán 2023-ban közel 50 millió forintot fizetett ki a színházaknak, társulatoknak. Továbbá immár második éve szervezett kampányt és gyűjtést az eSzínház és az Alapítvány – együttműködő partnereivel karöltve – a független színházak és színházi neveléssel foglalkozó társulatok számára, amelynek eredményeképpen csak idén 15 millió forintot gyűjtött össze és már osztott ki a független szcéna meghatározó szereplőinek.”

Fotó: Köllő Szabolcs