Színpadra lép Brassói-Jőrös Andrea (szoprán), Szántó Andrea (alt), Kovácsházi István (tenor), Cser Krisztián (basszus) és Adler Judit táncművész. Az Opera együtteseit Dobszay Péter vezényli.

Mint írták, Hand von Bülow világhírű karmester sokat idézett, eredetileg negatív kritikának szánt megjegyzése – „opera egyházi köntösben” – jól illusztrálja azt az elterjedt nézetet, hogy Verdi Requiemje bár a katolikus liturgiából kölcsönzi szerkezetét és szövegét, nem is annyira vallásos tartalmat hordoz, mint inkább a gyásszal összefüggő egyetemes érzelmek – egyben a szerző saját emócióinak – kifejezésére törekszik, a zeneszerző színpadi műveiből már jól ismert eszközökkel.

A gyászmise megírására Giuseppe Verdit két általa nagyon tisztelt honfitársa, Gioachino Rossini zeneszerző és Alessandro Maznoni költő, az olasz újraegyesítés egyik vezéralakjának elvesztése inspirálta. Művében a hullámzó érzelmek, a fájdalom, a veszteségből fakadó szomorúság és düh, a végítélettől való félelem és a béke iránti remény olyan drámai feszültséget hordozva jelennek meg, amelyek inkább ismerősek operaszínpadokról, mint egyházi szertartásokból.

Ezeknek a drámai érzelmeknek a színpadi ábrázolására kérte fel az Opera Tulassay Ádám rendezőt, aki 2019-ben az Eiffel Műhelyházban mutatkozott be Puccini Edgar című operájának színpadra állításával. A Berlinben és Edinburgh-ben végzett fiatal művész alkotótársaival – Csúcs Angéla díszlettervező, Lisztopád Krisztina jelmeztervező, Csuzi Márton koreográfus, Czeglédi Zsombor animációtervező és Pilinger Tamás világítástervező – olyan látványvilágot álmodott meg, amely Fritz Lang Metropolisából ihletet merítve a darabot meghatározó halált az élet megélésének hiányaként ábrázolja.

Koncepciójukban Verdi művének tételei különböző érzelmi töltetű, egymáshoz lazán kapcsolódó pillanatok soraként elevenednek meg, amelyeket a szoprán – Brassói-Jőrös Andrea – szemszögéből követhet nyomon a közönség, vagyis ahogy ő képzeli az apokalipszist, a halál napját.

Verdi Requiemje az 1874-es nagy sikerű milánói ősbemutató után egy évvel, a Nemzeti Színházban csendült fel először Magyarországon, Erkel Sándor vezényletével. A mű operaházi bemutatóját 1903-ben tartották, majd alkalmi előadásokat követően 1930-tól Sergio Failoni dirigálásával lett a mindenszentek-halottak napi repertoár szerves része egészen a kommunista hatalomátvételig. 1964-ben Székely Mihály emlékére újították fel, majd húsz évvel később játszották újra sorozatban az Erkel Színházban. A halottak napjához kapcsolódóan 1991 óta szerepel újra az Operaház műsorán.

Verdi Requiemjének szcenírozott változatát a november 2-i premiert követően az évadban november 3-án, 10-én és 15-én tűzi műsorára a Magyar Állami Operaház.

Négyzetes kép a leadben: Magyar Állami Operaház hivatalos oldala