A csütörtöki sajtóbejáráson a kiállítás kurátora, Kondor-Szilágyi Mária elmondta, hogy a három részre tagolódó tárlat Keserű Ilona életművének keresztmetszetét tárja a látogatók elé. A kurátor kitért arra is, hogy mivel a művésznek 1983-ban már volt kiállítása a Műcsarnokban, ezúttal elsősorban az azóta született alkotásokból válogattak.

Az első teremben azok a képek láthatók, amelyek a tiszteletadás, emlékezés tematikáját járják körül. Az itt megtekinthető nagyméretű festmények, grafikák és portrék mások mellett Martyn Ferenc, Korniss Dezső, Ottlik Géza, Tandori Dezső, Vidovszky László, Weöres Sándor, Bódy Gábor, Ország Lili, valamint El Greco, Velázquez és Jacques Derrida emléke előtt tisztelegnek.

A második teremben látható a Hang-szín-tér című installáció, amely 127 darab, egyenként 3 méter hosszú, olajjal befestett, színes PVC-csőből áll. A mű 1981-ben készült, Vidovszky László zeneszerzővel közösen, és 1982-ben a Műcsarnokban mutatták be először a közönségnek.

Az alkotók akkor úgy nyilatkoztak, hogy olyan tárgyat kívántak létrehozni, amelynek a színe és a hangja azonos rendszer szerint változik, és a benne mozgó embert mindig más-más hangzás és színélmény éri. Mint arra a kurátor felhívta a figyelmet, a mostani kiállításra egy teljesen új hanginstalláció készült, így ebben a formában most először látható és hallható a mű.

A harmadik teremben azokat a műtárgycsoportokat és témacsoportokat válogatták össze, amelyek egy-egy motívumot, egy-egy témát dolgoztak föl. Itt látható például az Üzenet című képsorozat, amelyen jól megfigyelhető a Keserü Ilona alkotásaira jellemző, önmagukon túlmutató jelekben való gondolkodás. Ez a képsorozat azt mutatja be, hogyan térnek vissza az életút során ezek a jelek és motívumok.

Ugyancsak ebben a teremben láthatóak azok a művek, amelyeket a szuszékok, vagyis faragott és festett népi ládák ihlettek. Ezek a motívumok annyira megragadták a művészt, hogy később más témák feldolgozásakor is feltűntek a képein.

Elmondta, hogy a Képződő tér elnevezésű sorozat művein keresztül a művész nevéhez gyakran társított sírkő motívum is megjelenik. Hozzátette: egy másik nagy csoportot alkotnak az Utókép sorozathoz tartozó művek, amelyek a napba tekintés után a becsukott emberi szem előtt megjelenő látványt örökítik meg a vásznon.

A kurátor kiemelte, hogy a harmadik terem fala nem véletlenül idézi az emberi bőr színét, amely szintén fontos motívumnak tekinthető Keserü Ilona életművében. A művész ugyanis az általa folytatott kísérletezések során fedezte fel, hogy ez az a szín, amely lehetővé teszi, hogy az eredetileg össze nem illő színek is jól megférjenek egymás mellett. Ez a felfedezés évtizedekig meghatározta Keserü Ilona művészetét.

A Régi képeim Párizsban című alkotással kapcsolatban Kondor-Szilágyi Mária elmondta: azért választotta ezt a művet a kiállítás záróképének, mert Keserü Ilona teljes életműve megjelenik benne. Amellett, hogy egyfajta önreflexió és utalás a korábbi munkákra, a színkutatás is tetten érhető rajta.

A tárlat január 26-ig tekinthető meg a Műcsarnokban. A kiállításhoz kapcsolódóan az érdeklődők október 13-án tárlatvezetésen is részt vehetnek, Kondor-Szilágyi Mária vezetésével.