A szolnoki fesztiválon a legjobb látványtervezés díjáért induló 10 európai nagyjátékfilm nem csak lenyűgöző narratívával, hanem fantasztikus látványvilággal is a moziszékbe ragasztja majd a nézőket. A filmeket - mélyreható történeteik mellett - a grandiózus helyszínei, a különleges kortárs technikai beállítások teszik egyedivé. A díjat idén is rangos, nemzetközi szakemberekből álló zsűri ítéli oda.

A szolnoki filmfesztivál nyitófilmje és egyben magyar premier lesz a portugál mester, Miguel Gomes filmje, a Grand Tour, amely egy álomszerű, mámoros, pezsdítő, korszakokon és kontinenseken átívelő utazási napló. A Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában idén debütált film igazi gyógyír a nehéz időkre ebben a zaklatott világban. A film első felében a házasság elől megfutamodó Edwardot láthatjuk, majd fordulatot vesza  történet, és az őt üldöző Mollyt követhetjük. A Variety szerint a film “felébreszti az élet iránti vágyat.” A film brazil látványtervezői Thales Junqueira és Marcos Pedroso.

A fesztiválon két osztrák film is versenyben van idén, ráadásul első alkalommal láthatja őket a hazai közönség. Az egyik az osztrák-német koprodukcióban készült az Egy egész élet (A Whole Life), amely a 20. század fordulóján árván maradt Andreas életét mutatja be, akit kegyetlen nagybátyja fogad be és kezel munkásként, aki megözvegyül, átél egy háborút a Kaukázusban, megjárja a szovjet fogolytábort, majd visszatér az alpesi völgybe. Ám nem csupán a szűkszavú főhős életét követhetjük nyomon, hanem láthatjuk az alpesi turizmus múlt század eleji  fejlődését, az osztrák vidék szinte varázsütésszerű átalakulását szolgáltató szektorrá. A film alapjául szolgáló irodalmi remekmű 2014-ben jelent meg, amelyet több mint negyven nyelvre fordítottak le, és többmillió példányban adtak el. A New York Times a filmről: “Az Egy egész élet egyike azoknak a lecsupaszított, mindennapi történeteknek, amelyek átláthatóan és tudatosan sokkal többről szólnak: a modernitás előretöréséről, a szeretet és a szívfájdalom univerzális természetéről, az életünk gyorsan múló voltáról.” A film rendezője Hans Steinbichler. A film látványtervezői Jurek Kuttner és Marcel Beranek.

Szintén osztrák produkció az Alma és Oscar (Alma&Oskar), amely a bécsi kulturális élet nagyasszonya, Alma Mahler életét követi. A filmben nem csupán a világhírű zeneszerző, Gustav Mahler özvegyének a híres berlini építésszel, Walter Gropius-szal és az expresszionista művésszel, Oskar Kokoschka-val való viszonyát ismerhetjük meg, hanem a főhősök társadalmi elismerésért tett küzdelmeit is láthatjuk. A film rendezője Dieter Berner. A film látványtervezője Su Erdt, akinek nem először versenyez munkája az Alexandre Trauner-díjért.

Egy finn alkotás is versenyben van idén az ATAFF-on: a Maja (Stormskerry Maja) egy rendkívüli nő története, akinek olyan szeretetteljes élet jut, amiről sokan álmodnak. Maja és családja életét követi nyomon a film, ahogy a távoli, kopár Stormskerry szigeten a túlélésért folytatott küzdelem, a kemény, kitartó munka határozza meg mindennapjaikat és a háború sem kerüli el a szigetet. Egy a hagyományos értékek között felnőtt nő epikus története egy olyan korban, amikor a nők egyenlősége és függetlensége még nem volt magától értetődő. A film rendezője Tiina Lymi. A film látványtervezője Otso Linnalaakso, aki a finn kritikusok által életre hívott Jussi Film Díjat több alkalommal is elnyerte.

A Diagnózis: Másként gondolkodó (Diagnosis: Dissent) című ukrán film is az előző évszázadba repíti vissza a nézőt, főszereplője egy fiatal férfi, aki szabadon szeretne élni, rockzenét hallgatni és hosszú hajat viselni. Azonban a szabadság utáni vágya összeütközik a rendszer kegyetlenségével egy olyan országban, ahol a KGB a legszégyenteljesebb módszereket alkalmazza az olyan emberek ellen, mint ő. A KGB büntető pszichiátria gyakorlatát - a politikai és vallási disszidensek elleni harcban -  először dolgozták fel filmben, az ukrán rendező Denis Tarasov első nagyjátékfilmje. A film látványtervezője Ivan Tyshchenko.

Az idei cannes-i hivatalos versenyszekció egyik legmegrázóbb filmje a Lány a tűvel (The Girl with the Needle, kritikánk a filmről) Magnus von Horntól, aki a várandós nők sebezhetőségére összpontosít egy olyan korszakban - az első világháború utolsó hónapjaiban -,  amikor az abortusz illegális volt, és más lehetőségek is alig akadtak a nők számára, hogy terhességüket megszakítsák.

A rendező Magnus von Horn így nyilatkozott a filmről: „….találkozunk egy szegény nővel, aki egy padlásszobában él, egy fehér lovon érkező herceggel, aki gyávának bizonyul, egy arc nélküli, de aranyszívű szörnyeteggel, és egy boszorkánnyal egy édességboltban. Ez egy felnőtteknek szóló mese. Ezt a stílust választottuk egy olyan történet elmeséléséhez, ami nagyon régen történt, de egy ma is rendkívül aktuális kérdést érint: a nemkívánatosakat, és hogy mit KELL tennünk velük.”

A fekete-fehéren forgatott sötét hangulatú dán dráma látványtervezője a lengyel-svéd Jagna Dobesz, akinek nem ez az első munkája a rendezővel.

A görög rendező, Yannis Veslemes pszichedelikus és hallucinogén utazásra invitál minket, ahol a főszereplők egy szerettük elvesztését próbálják feldolgozni. Az Anyánk virágai (She Loved Blossoms More) című film három testvér (Panos Papadopoulos, Julio Giorgos Katsis és Aris Balis alakításában) hihetetlen hullámvölgyeit követi nyomon, akik úgy döntenek, hogy egy szokatlan időgépet építenek annak érdekében, hogy visszahozzák elhunyt édesanyjukat. Amikor belép a képbe zavart apjuk, ál-tudományos kísérleteik egyre rosszabbra fordulnak, és végül két testvér csapdába esik egy pszichedelikus tájban, a múlt és a jelen összemosódik, amelynek eredményeként egy nyugtalanító alternatív valóság jön létre. Veslemes filmje egy szürreális sci-fi vígjáték, amelyben a drogok önálló karakterré válnak. Egyfajta görög stílusú újraértelmezése David Cronenberg Meztelen Ebédjének - írja róla a Cineurope. A bizarr látványvilág megtervezéésért Elena Vardava felelt.

Az özönvíz (The Flood) egy nyers elmélkedő újraértelmezése a francia királyi család bukásának. Figyelemfelkeltően egyedi nézőpontot tár fel XVI. Lajos (Guillaume Canet) és Mária Antoinette (Mélanie Laurent)  utolsó óráiról.  Megfosztva a kosztümös kordrámákra jellemző fényűzöttségtől, inkább egy disztópikus víziót mutat be az uralkodócsaládról. A minimalista értelmezése talán nem kedvez a műfaj kedvelőinek, mégis hitelességével éles emlékeztetőt ad a hatalom és a luxus múlandó esszenciájáról. Gianluca Jodice Locarnóban debütáló  filmje a történelem sokat megfilmesített fejezetét eleveníti fel, egy határozottan újszerűnek ható átgondolásban. A film látványtervezője az olasz Tonino Zera.

A norvég Halfdan Ullmann Tøndel első nagyjátékfilmje, az Armand feszült és klausztrofób társadalmi dráma, amely már a nyitójelenettől fogva elragadja a nézőt. Az idei Cannes-i versenyprogramban debütáló  film egy fiatal fiú elleni iskolai vád utóhatásait tárja fel, olyan események láncolatát indítva el, amelyek megmutatják az emberi kapcsolatok bonyolultságát és a gyermekkori ártatlanság törékenységét. Ullmann Tøndel  - aki nem mellesleg Ingmar Bergman és Liv Ullmann unokája - feltörekvő tehetség,  aki a  bűntudat, a megváltás, valamint az ártatlanság és a bűnösség közötti elmosódott határvonalait tárja fel lebilincselő és elgondolkodtató módon. A mesteri rendezés és a fojtogató atmoszféra megteremtésével a filmrendező igazi feltörekvő tehetségek közé repíti.

Az általános iskolai vádaskodás szövevényes drámájában A világ legrosszabb embere (kritikánk a filmről) sztárja, a BAFTA-díjra jelölt Renate Reinsve alakítja a védelmező anyát, a fiát, vagy más gyereket pedig soha nem látjuk, annak ellenére, hogy az egész film gyerekekről szól. A látványtervező Mirjam Veske (A világ legrosszabb embere).

Isabel Coixet Sara Mesa bestseller regényének sötét adaptációjából készített filmet Laia Costa főszereplésével, amely a San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál Feroz Zinemaldia díját nyerte el. A spanyol rendezőnő gyakran kutat filmjeiben szokatlan, szélsőséges kapcsolatokat, hogy feltárja a rejtett igazságokat, és ebben a tekintetben az új film sem fog csalódást okozni. Az Egy szerelem (Un Amor) visszatérés a spanyol filmkészítő számára, megújult meggyőződéssel küzdve a női vágy és a társadalmi elnyomás összetettségével. Laia Costa kiváló alakítást nyújt fiatal nőként, aki a vidéki élet patriarchális korlátai között navigál. A film merész és rendíthetetlen felfedezése a szerelem minden formájának, emlékeztetve minket arra, hogy az emberi szellem még a csapásokkal szemben is erőt és ellenálló képességet találhat. A látványtervező Uxua Castelló.

Az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon a 10 játékfilm a legjobb látványtervezés díjáért fog versenyezni október 15-21. között Szolnokon. A díjat rangos nemzetközi zsűri ítéli oda, köztük az Oscar-díjas Dűne első (2021), és a sikeres Dűne második részének (2023) egyik művészeti rendezője, Portik Adorján, vagy Jette Lehmann, dán látványtervező, aki olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Lars Von Trier vagy Thomas Vinterberg, továbbá Pater Sparrow, a Semmelweiss és a Toxikoma látványtervezője.

A díjátadó ünnepséget 2024. október 20-án tartják.

A fesztivál részletes programja, a filmek vetítési rendje az alábbi linken érhető el:

www.ataff.hu

A fesztivál a Nemzeti Filmintézet támogatásával valósul meg.

Forrás: ATAFF Sajtóiroda

Felhasznált fotók: ATAFF Sajtóiroda