Artúr király éppen karácsonyi lakomát tart cameloti udvarában, amikor váratlanul egy hatalmas termetű, tetőtől-talpig zöld színű lovag toppan be az ünnepség közepére. A különös bajnok hatalmas bárddal a kezében érkezik, és hátborzongató játékra hívja ki a jelenlevőket. Felajánlja, hogy annak adja pompás fejszéjét, aki lesújt vele csupasz nyakára. Egyetlen kikötése, hogy aki ezt megteszi, annak egy év múlva meg kell jelennie az ő otthonában, a zöld kápolnában, ahol visszaadja neki ezt a csapást. A kihívásra a lovagi erények mintaképe, Artúr unokaöccse, Sir Gawain vállalkozik. Kiderül azonban, hogy a különös vendég természetfeletti erővel rendelkezik, és Gawainnek szinte a biztos halálba kell indulnia, hogy az évfordulókor felkutassa őt. Ha ez nem lenne elég, a zöld kápolnába vezető úton Gawaint újabb kihívás várja egy gyönyörű, őt elcsábítani szándékozó várúrnő személyében. Mindezen kalandok, vérre menő fogadások, becsületbeli és szexuális játszmák eredményeként a főhősnek újra kell értékelnie az ideálokhoz, becsülethez, hírnévhez, sőt, magához az élethez való viszonyát.

A Sir Gawain és a zöld lovag című lovagregényt ismeretlen szerzője a 14. században írta, és az egyik legfontosabb középkori angol nyelvű irodalmi mű, amely egyetlen példányban maradt ránk, egy könyvtártüzet is túlélve. A történet megalkotója kreatívan ötvözte az archaikus angolszász alliteráló formát a szigeteken a normann hódítók által meghonosított, sorvégi rímet alkalmazó verseléssel, izgalmas, egyedi költői formát hozva létre.

Vaskó Péter költő, műfordító, filmkritikus 1970-ben született, az ELTE magyar nyelv és irodalom, valamint film szakára járt, majd az egyetem Középkortudományi Doktori Programjában folytatta tanulmányait. Chrétien de Troyes Lancelot, a Kordé Lovagja című művét 1999-ben, míg Chrétien másik, Perceval avagy a Grál meséje című lovagregényét 2023-ban fordította magyarra. Önálló verseskötete Árnyéklovasság címmel jelent meg.

A könyv a kiadói webshopban itt rendelhető meg.

A könyvbemutató 2024. szeptember 25-én lesz Budapesten, a Szent Gellért tér 3. szám alatt található Próféta Galériában. A program szereplői: Vaskó Péter - a mű fordítója, Nagy Andrea - irodalmár, középkor-kutató, Csörsz Rumen István - zene, ének, Sudár Balázs - zene, ének, Molnár Katalin - ének. A részvételi szándék itt jelezhető

Előszó a fordítótól

Ha valaki kíváncsi arra, milyen művek érlelték meg egykor J. R. R. Tolkien képzeletében A Gyűrűk Ura trilógia világának és cselekményének gondolatát, annak érdemes időt szentelnie a Sir Gawain és a zöld lovag megismerésére. A neves kutató és nyelvész ehhez hasonló ó- és középangol művek tanulmányozásának hatására teremtette meg a fantasy műfaját, és ő volt az is, aki először dolgozta fel tudományos alapossággal ezt a 14. századi középangol lovagregényt. Ebben a könyvben is az ő jegyzetekkel gazdagon ellátott kritikai szövegkiadását vettük alapul a fordításhoz.

Megkapó, amiként ezt a művet körbeveszi a talányok sejtelmes hálója. Szerzője ismeretlen, keletkezési ideje is csak hozzávetőlegesen datálható, nyelve ma már alig érthető. Egyszerre archaikus és kísérletező hibrid versformája egészen unikális, a műben található szimbólum- és viszonyrendszer, valamint a lelki folyamatok komplexitása pedig kiemeli a hasonló témájú kortárs szövegek közül.

Jómagam még egyetemi éveim alatt olvastam először a Zöld lovagot, és máig emlékszem, milyen elemi erővel hatott rám. Semmiben nem emlékeztetett a romantika által propagált középkor-képre. Nem voltak benne sárkányok, hősies párbajok, megmentett szüzek. Épp ellenkezőleg, olyan volt, mint egy kifordított bundakesztyű, mindezen toposzok borzas-bozontos fonákját mutatta: öngyilkossággal felérő lefejezős játék, a talpraesett és gyönyörű hölgy szögezi ágyhoz a zavarodottan védekező lovagot, a címszereplő hőst pedig nem győzelme, hanem bukása miatt ünneplik az udvarban.

A történetben egy különös zöld óriás jelenik meg karácsonykor Artúr király cameloti udvarában, azonban nem szokványos párviadalra, hanem vérfagyasztó „játékra” invitálja a jelenlévőket. A kezében hozott hatalmas bárdot ajánlja jutalmul annak, aki képes azzal egy csapással lefejezni őt. Kiköti azonban, hogy ugyanezen vitéznek egy év múlva meg kell jelennie a zöld kápolnában, ahol visszakapja tőle ezt a csapást. A kihívásra Sir Gawain, a király unokaöccse vállalkozik, de hamarosan rá kell jönnie, hogy mindezzel olyan események sorozatát indította el, amelyek jóval túlmutatnak egy vitézségi próbán. A borzongatóan különös történet a lovagvilág külsőségeinek hangsúlyozása helyett az egymáshoz és magunkhoz való viszony gyökereihez vezet vissza. A félelem, a hírnév, az életösztön, a szexualitás és a becsület komplex dilemmáihoz.

Mostanra gyűjtöttem elég bátorságot, hogy újra elővegyem ezt a bölcs humorral átitatott és a tartalomhoz jól illeszkedő, archaikus, már-már mitikus varázsnyelven megírt históriát, hogy Vajda Miklós 1960-as első fordítása után létrehozzam a Zöld lovag 21. századi új magyar fordítását.

A nyelvi nehézségek mellett az egyik legnagyobb kihívást maga a versforma jelentette, amelyben ez a kivételes mű íródott. A Zöld lovagköltői formája egészen unikális, igazi hibrid képződmény, amely két korszak és egyben két világ határán egyensúlyoz, mindkettő elemeit magába olvasztva. Ez a kelta-breton gyökerekkel rendelkező történet egyaránt hordozza a hódító angolszászok költészetének alliteráló verselését és a szigetre később érkező normannok által meghonosított nyugat-európai rímes forma jellegzetességeit. Nehéz lenne olyan művet találni, mely ékesebben jeleníti meg ezen kultúrák és hagyományok találkozását.

A feladat nem volt kisebb, mint olyan irodalmi szöveget létrehozni, amely egyszerre hűen követi az archaikus, mantraszerű angolszász vershagyomány szabályait, megőrzi az artúri világ mágikus hangulatát, ugyanakkor olyan gördülékeny és természetes hatást kelt, ahogyan a művet eredeti befogadói élvezhették. (Ezen stilisztikai kalandoknak, valamint az 1960-as első fordításhoz képesti különbségeknek az utószóban külön fejezetet szenteltem.)

Azonban esélyem sem lett volna elvégezni ezt a munkát kiváló munkatársaim szakmai és lelki segítsége, támogatása nélkül.

Az eredeti, északnyugati nyelvjárásban írt középkori szöveg nyelvi és kulturális kódjának feltörésében Nagy Andrea, az ó- és középangol irodalom kiváló kutatója, maga is fordító, volt segítségemre. Nyelvi lektorként ő őrködött a fordítás pontossága fölött, és páratlan szakértelme, önzetlen segítsége nélkül e műfordítás nem készülhetett volna el.

Középkori szövegek kutatásában és megszólaltatásában jártas barátaim, Sudár Balázs, Csörsz Rumen István és Jeney Zoltán hasznos észrevételeikkel segítettek a magyar szöveg faragásában, csiszolásában. Párom, Molnár Katalin leírhatatlan türelemmel és éleslátással nem csupán arra ügyelt, hogy a szöveg megfeleljen a magyar helyesírás legeldugottabb szabályainak is, de több piros tollat kifogyasztva folyamatosan vigyázott rá, hogy a szöveg az érdeklődő átlagolvasó számára is élvezhető legyen, és ne váljon száraz filológiai vagy épp elszállt önmegvalósító költői projektté. Nagy köszönettel tartozom Jakab Zsoltnak, a könyv tervezőjének és tördelőjének, amiért a kötet a tartalomhoz méltó elegáns formában láthat napvilágot. Továbbá köszönöm a Magyarországi Nagyoriens Szabadkőműves Egyesületnek és Réti László nagymesternek, valamint Gajdos Róbertnek, hogy nagylelkű támogatásukkal lehetővé tették a kötet megjelenését.

Mindannyiuk segítségét hálásan köszönöm!

Vaskó Péter