Ahogy az várható volt, a legtöbbet két verseskötetért fizettek. Amikor 1940-ben megjelent Radnóti Miklós Válogatott versek kötete, a költő éppen munkaszolgálatos volt. Mégis talált rá módot, hogy több példányt dedikáljon. Az aukcióra vitt könyvet Illés Endrének, a Révai Könyvkiadó irodalmi vezetőjének ajánlotta. Nem csoda, hogy ezért a külünleges darabért 120 ezer forintról 240 ezerig folyt a verseny.

A Döntsd a tőkét, ne siránkozz című, 1931-es József Attila-kötetből nem maradt fenn sok. Az ügyészség utasítására ugyanis lefoglalták, elkobozták a kinyomtatott példányokat. Az a néhány darab, amelyik mégis fellelhető, különös értéket képvisel. Ezért is adták meg egy dedikált példányért a 150 ezer forintot.

A nagyenyedi tudós tanár, minerológus, az első hazai természettudományi múzeum megalapítója, "Benkő Ferentz" jegyzi az "Esztendőnként ki-adott parnassusi időtöltés" hét kötetét. Az 1793 és 1800 között megjelent teljes gyűjtemény 40 ezer forintról indult, és 190 ezerig jutott.

Százezer forint fölött ütötték le Zichy Jenő gróf Kaukázusi és közép-ázsiai expedíciójáról szóló 1897-es, dedikált kötetet. 110 ezret adtak Bolyai Farkas öt színművet magába foglaló, mindössze ötszáz példányban megjelent Egy hazafi című, díszes kötetéért. Ezek a szomorújátékok az Erdélyi Múzeum 1815-ös színműpályázatának díjnyertesei voltak.

És ez csak a kezdete volt az aukción szereplő, csaknem félszáz színmű diadalmenetének. Ezek mindegyikére sok licitáló akadt. Így leütésük is gyakran duplázott, elérte a 30-55 ezer forintot. Igaz, olyan különlegességek között lehetett válogatni, mint a Hutsa a' tiszai tündér aszszony, amelyet Vulpius, Goethe sógora szerzett. Ritkasága miatt volt keresett Kozma Ferenc jezsuita iskoladrámája, csakúgy, mint a magyar nyelvű színjátszás úttörőjének, Láng Ádámnak egy vígjátéka. És sorolhatnánk a többit is, a Kónyi János által 1774-ben fordított Orfeus és Euriditze-t, egy Lessing-vígjátékot, az első magyar színtársulat tagjának fordításában.