A Károlyi-kastélyban - amelynek szomszédságában 100 éve látta meg a napvilágot a szobrász - ünnepi megemlékezésen, illetve a Mappák Rómából című tuss-, ceruza- és szénrajzokból, valamint erotikus, a női testet ábrázoló vázlatokból válogatott grafikai kiállítás megnyitásával idézték fel alakját és művészetét.

A református templomban tartott ünnepi istentiszteletet követően az alkotó hagyatékából nyílt tárlat a református gyülekezeti házban, az ünnepi program zárásaként pedig a község által állított emlékoszlopnál helyezték el a helybeliek, az önkormányzat képviselői, a művész rokonai, tisztelői és barátai a megemlékezés virágait.

A Károlyi-kastély díszudvarán Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója emlékezett a XX. század magyar és európai képzőművészetének kiemelkedő alkotójára, arra a művészre, aki "az egyik legtökéletesebb harmóniát teremtette meg az európai kultúra és a magyarországi hagyományok és kultúra között". Utalt rá, hogy Amerigo Tot sosem felejtette el gyökereit, választott második hazájában, Olaszországban is magyarként élt és dolgozott.

Schmidtné Cser Viktória, Fehérvárcsurgó polgármestere - felidézve a falu világhírű szülöttjének életútját - úgy fogalmazott, hogy "Amerigo Tot a világé, de Tóth Imre Fehérvárcsurgóé".

Szülőfaluját mindvégig magáénak érezte a művész: 1969-ben gyönyörű Madonna-szobrot készített a helység középkori eredetű katolikus templomába, s "föl-földobott kőként" később is gyakran hazatért Fehérvárcsurgóra. A település azon a helyen, ahol a szobrász egykori szülőháza állt, 2002-ben emlékoszlopot emelt, leszármazottainak és magánszemélyeknek a támogatásával pedig ugyanabban az évben emlékmúzeumot nyitott.

Az óvoda tetőterében berendezett kiállító helyen a művész hagyatékának töredéke - saját kezűleg készített faragott bútorai, néhány személyes tárgya, kisplasztikák, érmék, grafikák, rézkarcok, litográfiák és fotók - láthatók.

Amerigo Tot (1909-1984) 1931-ben távozott külföldre. Olaszországban telepedett le. Egyik leglátványosabb művészi sikerét, a római Termini pályaudvar frízének elkészítésével érte el. Életművének egyik legfontosabb darabja azonban itthon van: a gödöllői agráregyetem aulájában 1983-ban avatták fel monumentális domborművét, A mag apotheozisát, amely koronája a művész csaknem öt évtizedes életművének.