A különleges darabban a balettművészet legismertebb művének nyomán más megoldásokon keresztül keresik az eredeti történettel való alapvető kapcsolatokat és különbségeket, a felszín alatt rejlő valóságot. A hattyúk tava mindig egyfajta nézői elvárást von maga után, hiszen Csajkovszkij 150 éve megálmodott klasszikusáról van szó.

Juronics Tamás szerint a társulat számára nem az a feladat, hogy szembemenjen a tradícióval, hanem hogy másik látószöget mutasson, alternatívát adjon a szimbolikus mese mai megfejtésére. A Fekete hattyú elnevezés az eredeti nagybalett-tel való összehasonlítást igyekszik kikerülni, ugyanakkor a legismertebb negatív karakter kiemelése nyilvánvalóan pszichoanalitikus megközelítést sejtet. Van a történetben egy, a lelkekben keresendő sötét szál, amely többek között gyilkossághoz, nyomozáshoz, a néző számára is megfejtendő titkokhoz vezet.

A legfőbb karaktereket és az alapvető formai elemeket ugyan megtartják, de más a történetvezetés, és jelentéstartalmakban az új darab sok ponton ellentéte az eredetinek, egyfajta játék a témával. A hagyományos verzióban az egymással rivalizáló két szerepet, a fehér és a fekete hattyút ugyanaz a táncosnő táncolja, míg a Fekete hattyúban egy személy két alakját két külön művész játssza. A darab végére ugyanis kiderül, hogy személyiséghasadás, a skizofrénia egyik fajtájának ábrázolásáról van szó.

A történet egy 19. századi pszichiátria falai között játszódik, ahol fehér kényszerzubbonyszerű öltözéket viselő lányok élnek. A klasszikus feldolgozásban a hattyúlét elvarázsolt állapotot, rabságot jelent, a most színpadra kerülő műben a belső lelki szabadságot, a meggyötört testből és félelmekkel teli világból a boldog mesébe való elszárnyalást szimbolizálja. A furcsa, szinte szárnyakat idéző, hosszú, bő ujjú jelmezek lekötözött madarakra emlékeztetnek, egy olyan köztes állapotot, az átváltozás pillanatát mutatják, amikor a viselői még nem hattyúk, de már nem is normális emberek. A lányok e két állapot között lebegnek és csak egy pici kell számukra ahhoz, hogy megváltozva a ruha szárnyakká váljon és elrepítse őket a valóságból.

A szegedi premiert követően a társulat a darabbal brüsszeli, majd párizsi bemutatóra utazik, a színpadi látvány megteremtésekor ezért sem használhattak monumentális díszleteket. A kórház valóságát idéző fallal és áttetsző paravánokkal hozzák létre a teret, melyet különleges, dupla vetítéssel emelnek el a hallucinációk, a mese világába.

A külföldi vendégjátékot követően a produkció budapesti bemutatóját május 2-án tartják a Nemzeti Táncszínházban, majd az előadás újra látható lesz Szegeden, május 16-án pedig Balatonfüreden is.