A világszerte elismert spanyol fotóművész kiállítása az 1980-as és 1990-es években készült 121 polaroid képet és 33 nagyméretű fotót mutat be - ismertette a kiállítás keddi sajtóbejárásán Anne Morin, a kiállítást szervező diChroma photography igazgatója, kurátor. Elhangzott: a tárlaton látható polaroidok még nem hagyták el a fotóművész műtermét, a magyar közönség láthatja azokat elsőként.

Isabela Munoz az elmúlt mintegy 45 évben eltűnt világok töredékeit szőtte össze, egyre mélyebbre ásta magát a civilizáció kezdeteibe, az első barlangrajzokba, szent táncok ritmusába - mondta Anne Morin, kiemelve, hogy Munoz művészete lassan bontakozott ki, közben végigutazta a világot, visszatérő témája a tánc és az emberek.  

A kiállítás polaroid képei pillanatokat dokumentálnak: töredékeket, lenyomatokat, mintákat örökítenek meg. Később ezek a részletek alapozták meg a spanyol fotós művészi látásmódját - mutatott rá a kurátor.

Isabel Munoz fotóművész a kiállítás bejárásán elmondta: a fotó számára a szerelem, tisztelet és az érzelem kifejezése. Hiszek a kép hatalmában - hangsúlyozta.

Tessa Demichel, a kiállítás másik kurátora felidézte: Isabel Munoz az 1990-es évek elején kezdte járni a világot. A Mai Manó Házban a Japánban, Kambodzsában, Rómában, Elefántcsontparton, Kongóban, Kubában, Burkina Fasóban, Etiópiában és Brazíliában készült képei láthatók.

A kurátor elmondta: a spanyol fotóművész munkásságában a fény és árnyék, múlt és jövő, szépség és fájdalom, koreográfia és improvizáció egyaránt megtalálhatók.

Isabel Munoz 1951-ben született Barcelonában, az 1970-es években Madridba költözött, majd beiratkozott Photocentro iskolába és forgatásokon kezdett dolgozni. Később az Egyesült Államokba utazott tanulni.

1990 és 2007 között elsősorban a tánc iránti érdeklődése Kubába, Burkina Fasóba, Maliba, Egyiptomba és Törökországba vitte Victor Ullate spanyol táncos-koreográfust követve. Kínában a penkingi cirkusziskolában tevékenykedett, majd Kambodzsába utazott, ahol a khmer tánc- és építészet iránt érdeklődött. Kambodzsai útja során fordult a szociálisan érzékeny témák felé. Ekkor készített képeivel a testi megcsonkításra, a gyermekkereskedelemre és rabszolgaságra hívja fel a figyelmet.

Brazíliában a capoeirával foglalkozott, Etiópiában a törzsi testdekorációkat kutatta. 2008 és 2017 között visszatért Afrikába, hogy a különféle etnikai kisebbségeket kutassa, majd egy UNICEF által támogatott projekt keretében a gyermekjogi egyezmény 20 éves évfordulójára gyermekportrékat készített. A szerelem és eksztázis sorozata a hagyományos rítusokat és az eksztázis elérésnek különféle módjait kutatta Szíriában, Törökországban és Irakban.

Isabel Munoz később emberszabású majmokat örökített meg a kongói és borneói rezervátumokban. A fotósorozat 2015-ben debütált Madridban, a kiállítás a Családi album címet kapta.

A fotóművész munkásságát 2009-ben Képzőművészeti Arany Érdeméremmel jutalmazták, 2016-ban megkapta a spanyol Nemzeti Fotográfiai Díjat, kétszer a World Press Photo elismerését. Ő a hatodik női művész, akit a spanyol Szépművészeti Akadémia tagjává választottak - hangsúlyozta Tessa Demichel.

Az Omega című kiállítás május 18-ig látogatható.

Kép forrása: a Mai Manó Ház weboldala