A ráció kedveli a „vagy-vagy” szituációkat. A tisztán és világosan eldönthető kérdéseket, a clare et distincte imperatívuszát, mely idegen a szintézisekben gondolkodók számára. A filozófia új kihívása: legyen „is-is”. Amikor egy jégtábla kettéhasad, recsegő hangot ad ki, mintha tiltakozna – jégzajlás idején ez egészen kakofón mennydörgéssé erősödik (ezt nevezzük rianásnak), ami a parthoz szögezi a bámészkodót. Már ha van még egyáltalán part: nemcsak az olvadás okozza a tavaszi árvizeket, hanem a zajlástól lelassult folyamok is kiöntenek, néha teljesen új medret ásnak maguknak – elmenekülnek a válaszút elől.

A természettudomány nem tűri a homályos fogalmakat, a művészet viszont a zavarosban úszkál: ha március 20-a a tavaszi napéjegyenlőség dátuma, így matematikailag igazoltan a csillagászati tavasz kezdete, akkor azt szimbolikus jelentéssel tölti fel. Spekulációval bonyolítja a képletet, míg egy kimerevített pillanatra megtalálja a felfüggesztett pontot: ahol egyszerre van tél és tavasz, ahol nem hosszabbak a nappalok az éjszakáknál. Ezt az „is-is”-t kerestük. Itt kell megállnunk, az ártéri erdő mélyén, ahol ingoványos a talaj, hogy az éppen fagypont feletti levegőbe párás képzeteket leheljünk, míg lélegzetünk fehér felhőjétől nem látjuk a kopár fákat. Akkor járunk jó úton, ha körözés közben ösvényt tapostunk a lassan felengedő sárba. Aki nem tud magától eltévedni a sötétben, bámuljon egy reflektorba, míg megvakul.

A jó mondák a helytörténetből is merítenek – így szivárog vissza a logikába a logosz, a rendbe a mese, a szóba a jelentés. A képlékeny benyomások alatt meghúzódó szilárd bizonyosság az, hogy a Boszorkánysziget (ami se nem sziget, se nem félsziget, és soha nem is volt) egy konkrét eseményről kapta nevét.

Szervezők: Sztanó Zsuzsanna, Jeneses Ádám, Kovács A. Gyula.
Kurátor: Fülöp Tímea
Helyszín: Szeged, Boszorkánysziget
Időpont: 2024. március 20. 18:00