A január 28-án, a terézvárosi Art Departmentben nyílt kiállításon Rajk László Hiányzó Sors című frottázssorozatának részletei lépnek párbeszédbe a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárgyűjteményi darabjaival. A Hiányzó Sors lapjain Rajk saját emlékezeti gesztusával, frottázstechnikával, egyenként satírozta át azokat a neveket, amelyeket foglyok karcoltak az auschwitz-birkenaui tábor területén lévő téglafalakba. A frottázsokkal párbeszédet teremtve a múzeumi és levéltári gyűjteményből 12 olyan tárgy jelenik meg, amelyek különböző szempontokból árulkodnak a zsidóság és a név kapcsolatáról. A művek kapcsán a kiállítás látogatói saját nevükön és a hozzá fűződő személyes, állampolgári és emlékezettörténeti kérdésekről is elgondolkozhatnak.

Rajk figyelmét akkor hívták fel azokra a nevekre, amelyeket a foglyok az auschwitz-birkenaui tábor területén lévő téglafalakba karcoltak, amikor a 2004-es auschwitzi magyar kiállítás látványtervén dolgozott. Az Auschwitz 1-es tábor 7-es blokkjának oldalfalán és egy másik blokk padlásának kéménypillérein főleg Kelet-Magyarországról deportált férfiak neveivel találkozhatunk, míg Birkenauban – a konyha külső falán – magyar női nevekkel.

Ezt a drámai (élet)jelhagyást kívánta megőrizni Rajk, aki a láger Siratófalának nevezte a téglákba karcolt fogolyneveket, az elfeledett és soha el nem gyászolt egyéni sorsok emlékhelyét. Finom, saját emlékezeti gesztusával, frottázstechnikával, egyenként satírozta át a neveket, majd különböző eljárásokkal „hívta újra elő” őket. Az auschwitzi sorozat így Hiányzó sors néven az életműben már létező, Hiányzó című sorozatának tagja lett. 

Az általa gyakorolt művészi gesztus, mely látszólag egy nagyobb munka árnyékában történt, szervesen kapcsolódik Rajk László életművéhez és az emlékezésről vallott gondolataihoz. Amellett, hogy az ismeretlen családnevek látványa összefonódhatott benne saját nevének drámai – senkiéhez sem hasonlítható – történetével, az egyes családnevek önálló szerepeltetése azzal a gondolatával is egybecseng, hogy a holokauszt áldozataira nem tárgyak sokaságával, hanem egy-egy tárgy kiemelésével kell emlékezni: így válik az emlékezés súlyossá, jelentőségteljessé és átélhetővé.

A második találkozás és gesztus története 2020-ra nyúlik vissza, amikor Rajk Judit a Múzeumnak adományozott három grafikát az említett sorozatból – mert úgy gondolta, az életművet lassan vissza kell juttatni abba a szövethálóba, amelyből az kibomlott. 

E fontos gyűjteményezési pillanat alkalmából – a három frottázzsal párbeszédet teremtve – a múzeumi és levéltári gyűjteményből a kiállítás rendezői 12 olyan tárgyat választottak, amelyek különböző szempontokból árulkodnak a zsidóság és a név kapcsolatáról. A specifikus zsidó témák mellett a 12 tárgy történetén keresztül természetesen a Rajk-életmű fontos elemei is megjelennek: a névváltoztatás vagy az áldozatok neveit őrző emlékezet.

A levéltári tárgyakkal, dokumentumokkal együtt a három Rajk László-mű így reményeink szerint már egy koherens láncolat tagjaként, „ismerős környezetbe” érkezik meg, amikor a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményének részévé válik.

Amilyen finoman, tisztelettel és emberséggel közelített Rajk László az őt megtaláló és az általa megtalált témákhoz, amilyen leheletfinoman kapcsolódnak össze munkái és találkozásai, olyan nyomatékosan vált a kiállítás címévé a hangsúlyos és sziklaszilárdan hangzó Mementó szót.

A Memento - Az emlékezés gesztusa című kiállításról bővebb információ itt érhető el.