A 2009-2010-es évad nyitóelőadásán Puccini egyik legnépszerűbb operáját csupa sztárból álló szereposztással vezényelte James Levine zeneigazgató, és a nagyszerű muzsikát felállva, óriási tapsviharral köszönte meg a közönség. Az ováció azonban olyan füttykoncertbe csapott át a svájci rendező, Luc Bondy feltűnésekor, amihez hasonlóra emberemlékezet óta nem volt példa.

Az igazgatóság csak úgy tudott véget vetni a tiltakozásnak, hogy elrendelte: engedjék le a függönyt. Ez viszont megfosztotta a három kiváló főszereplőt, a címszerepet alakító finn szopránt, Karita Mattilát, a Cavaradossit játszó argentin Marcelo Alvarezt és a Scarpia szerepébe az utolsó pillanatban beugrott George Gagnidze grúz baritont a további ünnepléstől, amelyet megérdemeltek volna a 3800 nézőtől.

Luc Bondy új rendezése a Met egyik leghíresebb produkcióját volt hivatott felváltani: Franco Zeffirelli látványos, igen pontosan kidolgozott rendezése hűen követte a napóleoni háborúk idejében Rómában játszódó drámai cselekményt. Scarpia, a titkosrendőrség főnöke elfogatja Cavaradossit, a festőt, aki segítséget nyújtott egy felkelőnek. Tosca, az énekesnő kegyelmet kér szerelmese számára, Scarpia azt ígéri, hogy Cavaradossit csak látszólag végzik ki, ha a nő az övé lesz. Tosca igent mond, valójában azonban leszúrja a gonosz rendőrfőnököt, aki a maga részéről előzőleg igazi kivégzésre adott parancsot. Tosca szerelmese halála nyomán a híres Angyalvárból a mélybe veti magát.
Abbeli törekvésében, hogy mindenben szakítson a korábbi produkcióval, a svájci rendező mind a korábbi díszleteket, mind a kulcsjeleneteket átalakította.

Az első felvonás színhelye egy templom, az új rendezésben ez inkább börtönre hasonlít, minden vallásos jelleg nélkül, ráadásul összehajtható székek és fémlétra teszik anakronisztikussá. Scarpia lakása a második felvonásban két rikító piros dívánnyal kelti fel a figyelmet, a zárójelenet egy lapos tetőn játszódik, ahol Cavaradossi egy raklapon fekszik.

A díszleteknél csak a jelenetek döbbentették meg jobban az AP kritikusát, Mike Silvermant. Tosca általában késsel szúrja le az őt átkaroló Scarpiát, Bondynál azonban Mattila merészen hátrahanyatlik a kanapén és úgy helyezi el a halálos döfést a támadó Gagnidze testén, hogy a közönség abból semmit sem lát. A forgatókönyv szerint Tosca ezután gyertyát gyújt és keresztet helyez a halott rendőrfőnök mellkasára, majd elrohan - az új rendezésben viszont semmi kandeláber, semmi kereszt, viszont Tosca hosszan nézi áldozatát, majd az ablakhoz megy, mintha ki akarna ugrani, de aztán visszatér és leroskad a másik díványra. Senki sem érti, miért maradt a tett helyszínén. A hősnő halála sem a megszokott drámai ugrás az Angyalvár falának túlsó oldalán a semmibe.

Bondynál Tosca felrohan egy lépcsőn, majd feltűnően hosszú idő múlva valahonnan a magasból lehull egy hozzá hasonlóan felöltöztetett bábu és a levegőben himbálódzik egy kötélen, enyhe kuncogást keltve a közönség soraiban, miközben a függöny összemegy.

Mindez szinte feledtette az énekesek kiváló teljesítményét, pedig Alvarez a kritikus szerint kiváló Cavaradossi volt, és a levéláriával az est legnagyobb egyéni ovációját kapta. A grúz Gagnidze, akinek alig egy hete volt a beugrás előkészítésére, uralta a színpadot Scarpia kegyetlen szerepében. S ha egyesek hűvösnek is találják a Met egyik sztárénekesének számító Mattila hangját Tosca szenvedélyes szerepében, mesterien formált érzelmes alakítást nyújtott. James Levine karmesteri pálcája alatt a zenekar csodálatosan szólaltatta meg Puccini megragadó dallamait és hatalmas erőt sugárzott a csúcspontokon.

A Met új Tosca-előadása még hétszer szerepel a műsoron ősszel és részben változó szereposztásban még nyolcszor tavasszal - ha túléli az ellenséges fogadtatást. Budapesten a Művészetek Palotájában a Met előadásainak élő közvetítésére szóló bérlet keretében október 10-én lesz látható-hallható a Luc Bondy rendezte új Tosca.