A Néprajzi Múzeum 1872 óta gyűjti, archiválja és óvja közösségek kulturális emlékeit, folyamatosan gyarapítva a gyűjteményt. Miként néz minderre a kortárs művészet és a kortárs jelenségekkel dolgozó művész, milyen tárgyakat, jelenségeket, fogalmakat tart izgalmasnak - ezekre a kérdésekre keresi a választ a Művész tekintete sorozat, és az annak részeként megnyílt új kiállítás.

Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika képzőművészek a Néprajzi Múzeum meghívására három éven keresztül dolgoztak együtt múzeumi kutatókkal. A szemináriumok, raktárbejárások és intenzív párbeszédek eredményeként múzeumi témákat, kortárs kérdéseket, gyűjteményi tárgyakat és saját alkotásokat építettek össze, egy-egy installatív művészeti munkába, végül egy összehangolt térbe, A kétely felfüggesztése kiállításba.

A 2024. június 22-ig látható tárlat első epizódja a Néprajzi Múzeum MaDok programja által indított Művész tekintete című sorozatnak, amely már a 2024 májusában nyíló állandó gyűjteményi kiállításhoz.

A projekten belül megvalósuló, az első műalkotásokat bemutató kortárs művészeti kiállítás címe, A kétely felfüggesztése leginkább a színházi irodalomból ismert fogalom, arra utal, ahogy megpróbáljuk felfüggeszteni a bennünk rejlő kétséget az élvezet és az élmény kedvéért.

Az igazság látszata felszabadítja a képzeletet a színház, az irodalom, a film mellett a múzeumban is, mindez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy benézzünk a színfalak mögé. Erre vállalkoztak a kiállító művészek is.

A kutatás- és dialógusalapú időszaki kiállításban két kurátor és három képzőművész dolgozott együtt azon, hogy felfüggesszen minden bennünk rejlő kétséget, ami csak kialakulhat egy múzeumi kiállításon - az élvezet és az élmény kedvéért - fogalmaztak.

A kiállítás kulcstémái a táj, az állatok és az emberek találkozása, az ismerhető valós és a nehezen megismerhető fiktív történetek, illetve a rituális és mágikus tárgyak mögött rejlő sejtett világok ábrázolása. A kutatás terepe a múzeum gyűjteménye, célja a műtárgyakból kibontható tudás művészi megformálása.

Albert Ádám A halhatatlanok hajója című műve egy fából megépített, dioráma funkciójú, vetített képes háttérből, három életnagyságú szoborból, múzeumi műtárgyakat bemutató múzeumi installációból és egy animált videómunkából áll. Az alkotás kiindulópontjai a múzeum Ázsiagyűjteményében található kínai gyökérszobrok. Az animáció és az installáció centrumában múzeumi műtárgyak állnak: a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumtól kölcsönzött halhatatlanok hajója, egy kínai porceláncsésze és egy keleti ihletésű európai festett csempe. A vizuális asszociációkra és a történetmesélésre épített mű a mágikus erejű, szellemeket és halhatatlanokat ábrázoló múzeumi tárgyak történetét gondolja tovább.

Kristóf Krisztián Mágikus analfabéta című alkotása a múzeum Ausztrália gyűjteményében található, Róheim Géza által gyűjtött csurungákra épül. A csurunga szakrális tartalma és a tárgyak felületén látható szimbólumrendszer még ma is ad feladatot a kutatóknak. Kristóf Krisztiánt a csurungákból kiindulva ez az írni és olvasni nem tudás, ennek gondolati és kulturális tere érdekli: a mágikus analfabetizmus. Alkotása egy olyan, nagy darabszámú dokumentum- és tárgykollekció, melyeket ő készített el a másolás mint eljárás segítségével.

Trapp Dominika Az üregig szűkült minden ösvény című projektjében az állatfogáshoz használt csapdákat választotta kiindulópontként. Az alkotás több médiumot használ: múzeumi műtárgyakat, festményt és objektet, amelyek részlegesen múzeumi műfajokra is utalnak.

A kurátorok, Frazon Zsófia és Wilhelm Gábor, nemcsak bevezették a három művészt a múzeum gyűjteményeibe, gondolkodásába, hanem a művek elkészítésével egyidejűleg muzeológusként beillesztették az alkotásokat az etnográfia, a kiállítás műfajának fogalomrendszerébe. A kiállítás így létrejött elbeszélő szótára - amellett, hogy segíti az értelmezést -, olyan fogalomháló, amely hálózati formában szövi egybe a kiállítás műveit és történeteit, lehetőséget teremtve, hogy a látogató kibogozza az összefüggéseket.