A zene ereje: elérhető a Magyarázat mindenre filmzenéje / PRAE.HU

Már több mint 50 ezren nézték meg Reisz Gábor legújabb filmjét, melyet Velencében és Chicagóban is díjaztak. A film azonban azért is különleges, hiszen direkt a filmhez írt zenei betéteket hallhat a néző.

Reisz eredetileg zene nélkül képzelte el filmjét, azonban az alkotási folyamat közbeszólt: a magyar kortárs és klasszikus komolyzenei hangulat magával ragadta, ami egészen Bárdos Lajos kórusműveihez vezette a rendezőt. A Szellő zúg című népdalfeldolgozás már a történetre is nagy hatással volt, ezután pedig gyorsan kirajzolódott, hogy fontos helye lenne a filmben is.

Reisz Bárdos által inspirálva Kálmán Andrással, közös zenekaruk billentyűsével kórusdalok kidolgozásába kezdett. Mindeközben a zene a dramaturgia fontos részévé vált, már a legelején világossá vált Reisz számára, hogy a filmzene alapjának gyerekkórusnak kell lennie. A dalokat így végül a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola gyerekkara énekelte fel.

„Amikor először hallottuk élőben, ahogy egy gyerekkórus énekli az általunk írt dalokat, akkor a libabőr és a könnyezés között ingáztunk. Első hallásra érezhető volt, hogy nagyon sokat ad hozzá dramaturgiailag is a filmhez. Mind a tömeget, mind a fiatalság hangját képviseli ebben a történetben” – fogalmazott Reisz Gábor.

A filmben elhangzik és a lemezre is felkerült Jeney Zoltán Madárhivogató című hömpölygő kánonszerzeménye. A „klasszikusabb” filmzenék alapja Kálmán András és Reisz Gábor Intro akkordmenete – ebből nőtte ki magát az Ábel kettészeli az éjszakát és a végefőcím dala, a Magyarázat mindenre is.

Erről így mesélt a rendező: „A végefőcím-zenén hónapokon át dolgoztunk, mire összeállt. Számunkra ez a dal nem csupán a továbblendülésről szól, hanem egyben egy kiáltás is, aminek a hangulatát sokáig nem találtuk meg. Végül a kórus beépítésével sikerült elérni a célunkat: nagyon szomorú, hogy a fiataloknak ebben a kaotikus, szörnyű társadalmi közbeszédben kell megtalálniuk magukat, de számunkra mégis a reményt jelentik.”