A Néprajzi Múzeum Magyarországon elsőként ad otthont a 92 éves Claudia Andujar átfogó fotóművészeti tárlatának. Bár a világ számos ismert közgyűjteménye őrzi képeit, és nemzetközi fotográfiai események rendszeres szereplője, munkáit a régióban még kevesen ismerik. Az anyai ágon svájci, apai ágon magyar származású fotográfus 13 éves koráig Nagyváradon élt. A holokauszt elől menekülő, budapesti és bécsi kitérőkkel Svájcba, majd New Yorkon át Brazíliába érkező fiatal nő az 1950-es évektől került közelebbi kapcsolatba a kortárs művészettel és a fényképezéssel.

A 124 fotográfia, nagy méretű analóg nagyítások és digitális nyomatok, illetve a további vetített képanyag egyedi megvilágításban tárja a látogató elé az életmű egy fontos szeletét. A kronologikus felépítésű kiállításon a Brazíliába érkezést követő magazinfotós időszaktól és kísérletezésektől jutunk el az évtizedeken át a janomami indiánok között készített művészi és aktivista képekig, majd az életmű időskori feldolgozásáig.

Andujar fókusza azokra az emberekre irányult, akik kívül rekedtek a többségi társadalom figyelmén. A női alkotókra jellemző, érzékiséggel telített látásmóddal, kevésbé megszokott felfogásban mutatja be a kultúrák és közösségek tereit, mindennapjait. Fotóriporterként éppolyan magabiztosan és nagy tehetséggel nyúlt a különböző ábrázolási lehetőségekhez, mint művészként és aktivistaként.

Claudia Andujar nemcsak fotóművész, hanem nemzetközileg elismert aktivista is, aki majd fél évszázada küzd az Amazóniában élő janomami indián törzs jogaiért. Az általa alapított szervezet munkájának és Andujar fotóinak fontos szerepe volt abban, hogy 1992-ben a brazil kormány kijelölte a Janomami Őslakos Terület határait, ami lehetőséget ad kultúrájuk és az amazóniai esőerdő megvédésére.

S hogy miért van helye egy kortárs fotóművészeti tárlatnak a Néprajzi Múzeum falai között? A képek többségének középpontjában egy kis amazóniai őslakos népcsoport áll. Andujar elsősorban nem az etnográfiai jelenségek dokumentálására törekszik: fotóin keresztül sokkal inkább egy személyes történetet ismerünk meg saját útkereséséről és a janomamikkal folytatott párbeszédéről. Ez a személyesség egy tágabb antropológiai nézőpontba, a kulturális találkozás, a megismerés, a megértés és a bemutatás témakörébe helyezi a képeket, és egy fontos történetet is elmond arról, miként válhatnak a fotók egy amazóniai indián közösség megmentéséért vívott aktivista harc eszközévé.

A kiállítás megrendezésével a Néprajzi Múzeum a janomami indiánok érdekvédelmi munkáját is támogatja.

Fotók: Cím nélkül (A ház sorozat), Az Uxiu faluból érkezett Ixiti és Waikama a meglátogatott közösségi házban (A reahu sorozat)