A gyér számú közönségnek aligha volt vásárlási szándéka, így a tételek negyedét sikerült csak eladni. Pedig olyan darabok voltak köztük, amelyek manapság a világ más részein igen kelendők, divatosak. Annyit, vagy még többet adnak értük euróban, dollárban, amennyiért itt forintban kikiáltották őket.

Az első napon huszadik századi bútorokat, lámpákat és néhány iparművészeti tárgyat árvereztek. Ekkor mindössze 37 alkalommal koppant a kalapács. Ami elkelt, többnyire kikiáltási áron ment el.
Néhány esetben azonban némi verseny is kialakult, így egy 1905-ben, Otto Wagner által tervezett, a Thonet gyár által kivitelezett szék 110 ezer forintról 190 ezerig bírta. Egy 1930-as évekbeli Heisler gyári karosszék 190 ezerről indult és 280 ezernél végzett. Ugyanebből az évjáratból való magyar szekrény diófaborítással, üveg tolóajtóval, applikált veretekkel 130 ezer forintról 300 ezerre emelkedett.

Bár a fent említett darabok mind restauráltan kerültek az aukcióra, általában a vételeknél nem volt szempont, hogy helyreállított vagy eredeti állapotú bútorról volt szó.

Árában, 250 ezer forintért kelt el az 1907-ben, a Marcell Kammerer tervei alapján, a Thonet gyárban készült karosszékpár. 60-80 ezer forintos leütéssel még néhány hasonló szék- és fotelpár érdemel említést a XX. század elejéről, valamint több Bauhaus szék a 40-es évekből. Két, hasonló korú kanapé is gazdára talált, 300, illetve 390 ezer forintos kikiáltási áron.

A lámpák közül egyet vittek el, egy 1970-ből való magyar falikar párt, 15 ezer forintért.

A második nap még szomorúbb eredményt hozott, az igazán jó színvonalú festményekből és a grafikai anyagból mindössze négyet vettek meg.