A kiállítás arra keresi a választ, hogy melyek voltak a szépségipar fejlődésének főbb mozgatórugói, állomásai, kik voltak meghatározó szereplői, és hogyan váltak az elmúlt 150 évben világviszonylatban is jól fésültté a budapestiek - áll a múzeum közleményében.

A bemutatott tárgyakat és fodrászipar-történeti dokumentumokat a Kiscelli Múzeum, társmúzeumok és magángyűjtők anyagából válogatták, de a szervezők, kurátorok munkáját segítették a hajas szakmák neves képviselőivel folytatott beszélgetéseik is.

A haj és az arcszőrzet alakításának igénye és elvárása, normái és praktikái végigkísérik az emberiség történetét. Mivel a haj számos kultúrában szennyes és szennyező, nem akárki nyúlhat hozzá. Specialistákra van szükség, akik testközeli helyzetük miatt egyszerre nélkülözhetetlenek és kissé alulbecsültek, legalábbis a kialakuló szakma történetének túlnyomó részében. A hajjal és arcszőrzettel való foglalatoskodás helyszínei is érdekesen alakultak a különböző korokban: az alkalmi kitelepüléssel, főleg közterületen dolgozó borbélyok a 17. századtól állandó műhelyeket nyitottak, ahol kizárólag férfiaknak biztosítottak testápolási szolgáltatásokat és társadalmi találkozóhelyet. A nők először csak a 20. században léphettek ki otthonukból a hajuk ápolása céljából, a városi polgárság számára pedig a nagyvárosokban a fogyasztás új helyszíneiként jelentek meg a fodrászszalonok.

A metropolisz a hely, ahol összetalálkoznak azok a társadalomtörténeti folyamatok, amelyek nélkülözhetetlenek a szépségipar megteremtéséhez, majd robbanásszerű fejlődéséhez. Az iparosodás, a villamosítás és a vegyipar előretörése, a női emancipáció, a higiénia és a közművesítés fejlődése, a mozi és a popkultúra, a fogyasztói társadalom eredményeképpen születik meg a nyugati világban a modern test, ezen belül a modern arc, amely nem csupán genetikai örökség.

A tárlat kurátora Szabó Zsuzsanna etnográfus, fodrász, a koordinátor Maczó Balázs etnográfus, történész.