A tunéziai Kaouther Ben Hania pedig ötödik filmjével, egy hibrid műfajú alkotással érkezett a fesztiválra. Az Olfa lányai című mű igaz történetet dolgoz fel egy egyszerű tunéziai nőről, Olfa Hamrouniról, akinek mind a négy lánya radikalizálódott 2016-ban, és a két idősebb csatlakozott az Iszlám Állam dzsihadista szervezethez. A két kisebb, az iszlamizmust ma már tagadó lány önmagát alakítja a dokumentumfilm és fikció keverékéből létrejött műben, míg nővéreiket színésznők játsszák. Az anya és a lányok időnként a kamera felé fordulva mesélik el radikalizálódásuk történetét, időnként pedig a színészek segítségével eljátsszanak a gyerekkorukból meghatározó jeleneteket, amelyeket 2016-os tunéziai híradórészletek szakítanak meg.

A néző ugyanakkor csak lassanként érti meg, hogy a család hétköznapi történeteiből az iszlamista radikalizálódás gyökerei és folyamata bontakozik ki, amelyben folyamatosan keveredik a nagypolitika a családi problémákkal. Az anya nem viselt muzulmán fejkendőt és nem képvisel radikális nézeteket, de amikor az iszlamisták meggyőzik a lányait arról, hogy fedjék el a teljes testüket és arcukat, úgy véli, ez a lányai védelmét fogja szolgálni a patriarchális társadalomban. Később azonban már hiába próbálja, erővel sem tudja megakadályozni, hogy a két idősebb lány csatlakozzon a dzsihadistákhoz.

Az Arany Pálmáért idén két afrikai női rendező alkotása versenyez 19 másik filmmel. A szenegáli szülőktől Franciaországban született és felnövő Ramata-Toulaye Sy költői első filmje (Banel és Adama) egy afrikai fulbe faluban játszódik, és egy különcnek tekintett fiatal nő emancipációs története. A fesztivál más válogatásaiban algériai, marokkói, mali, kameruni és szudáni alkotásokat is bemutatnak.

„Egy új, képzett nemzedék jelent meg a színen, amelynek van mondanivalója” - mondta az AFP hírügynökségnek a tunéziai versenyfilm rendezője.

A mali rendező, Souleymane Cissé viszont úgy vélte, hogy „afrikai filmek mindig is voltak, csak nem kaptak kellő figyelmet” Cannes-ban. „Az afrikai filmgyártás gazdag és változatos, eljött az ideje, hogy észrevegye a világ” - tette hozzá. Szerinte a „nyugatiak” még mindig megvetik az afrikai kontinens művészetét. „A forgalmazóknak kellene az afrikai filmek iránt érdeklődniük, mert itt vannak a szemünk előtt” - mondta az elsőfilmes szenegáli Ramata-Toulaye Sy, aki jelenleg Dakarban tanít filmművészetet.

A francia hírügynökség által megkérdezett afrikai filmesek mind ugyanazzal a szándékkal forgatnak: Afrikában játszódó, de egyetemes jelentéssel bíró történeteket szeretnének elmesélni. Afrikai rendező eddig egyszer nyert fődíjat Cannesban: 1975-ben az algériai Mohammed Lakhdar-Hamina Parázsló évek krónikáját ítélte a legjobbnak a zsűri.

Kép forrása: festival-cannes.com