Simenon Liege-ben született 1903. február 13-án; a gimnáziumot félbehagyta, 16 éves korától dolgozott: volt péksegéd, könyvesbolti eladó, újságíró gyakornok - pályafutása azzal ért véget, hogy szatírát írt főnökeiről.

1922-ben Párizsba költözött, ahol irodai kifutóként dolgozott. Az írással ekkor kezdett komolyabban foglalkozni, napi 80 oldalas "sebességgel" ontotta a könyveket, minden műfajban, amit csak el lehetett adni: szentimentális és kalandregényeket, sőt útleírásokat is, a Larousse-ból merítve az információkat. 1923 és 1933 között (állítólag 16 különböző álnév alatt) írt ponyvaregényei állandó anyagi biztonságot teremtettek számára, még jachtra is tellett. Ennek fedélzetén írta meg 1929-ben első Maigret-művét, A lett Pietr furcsa esetét. Nem egészen öt év alatt eljutott a tizenkilencedik regényhez, ekkor azonban ráunt, és nyugdíjba küldte hősét. Az olvasóközönség és a kiadók azonban kikövetelték Maigret "reaktiválását" és a folytatást.

A Simenonra nyomást gyakorlók között volt a Nobel-díjas André Gide, a Gallimard Kiadó akkori lektora, aki Simenont a "XX. század Balzacjának" tartotta. A második világháború után néhány évig az Egyesült Államokban és Kanadában élt, ekkor írta néhány legjobb könyvét, például a Levél bírámhoz és a Piszkos volt a hó címűt.

1950-ben második feleségével Svájcba költözött, de a házasság nem sikerült, az író visszaemlékezéseiben "pokoli szimfóniának" nevezte, s egyszer öngyilkosságot is megkísérelt. Megszállottja volt a szexualitásnak, s azt állította, hogy összesen tízezer nővel került közelebbi kapcsolatba. Volt úgy, hogy egy nap hárommal is, mert egyszerűen meg akarta érteni a nő szubsztanciáját.

A teljes harmóniát végül második neje fiatal szobalányával találta meg, akivel Lausanne-ba költözött. 1972-ben abbahagyta a regényírást, s megírta elmélkedésekkel párosuló visszaemlékezéseit.

1977-ben irodalmi archívumát Liege egyetemének ajándékozta, ahol létrehozták a Simenon Alapot és a szerzőnek szentelt kutatóközpontot. 1978-ban egyik lánya öngyilkos lett, a súlyos megrázkódtatás után végleg visszavonult, csendben, nyugdíjas kishivatalnokként élt.

Népszerűségét két dolognak köszönhette: egyrészt jó író volt, számos regénye és novellája tanúskodik erről. Másrészt Maigret alakjával a kispolgári életvitelű, józan gondolkodású, ám a bűnösöket is bölcsen megértő átlagembert emelte irodalmi rangra. Népszerű színészek játszották filmen a felügyelőt: Jean Gabin, Rupert Davies, Heinz Rühmann, Michel Simon. Maigret sikerét jelzi, hogy 1966-ban a belgiumi Delfzijl városkában szobrot állítottak neki. Simenon A londoni férfi című könyve szolgált Tarr Béla 2008-ban bemutatott, azonos című filmjének alapjául.

Simenon 1940 nyarán gyomorpanaszaival orvoshoz fordult, akik azt jósolták neki, csupán két éve van hátra. Valójában még negyvenkilenc, rendkívül termékeny esztendőt élt meg, s 1989. szeptember 4-én lausanne-i otthonában hunyt el.