HANIKO papírkollázsainak fontos eleme egy vörös fonal, mely évekkel korábban véletlenül került a munkáiba és időnként alakot, pontosabban színt vált. Most azonban eredeti formájában találkozhatunk vele. Japánban a 8. században fordult elő írásban először színekkel kapcsolatos szavak. Akkor még összesen 4: piros, fekete, fehér és kék. Elsőre kevésnek tűnhet, ám minden szónak sokrétű jelentése volt. Ez a párhuzam Herbert Anikó munkában is felfedezhető, a papír nem csak alapanyagként jelenik meg, hanem munkái tárgyává is válik. Mint mondja: Azt szeretném, ha az emberek erőt merítenének a munkáimból. Úgy érzem, hogy a papírban minden benne van: a természet, az ember, az élet. Sőt én kifejezetten élvezem, ha egy papírmunkán sérülések, gyűrődések keletkeznek, mert úgy gondolom, hogy azok adják meg az igazi mélységét. A papír ráadásul maga a tabula rasa: egy felület, amin mindent elölről lehet kezdeni. Szeretem ezt a médiumot, mert közel áll az irodalomhoz, hiszen a költők és írók is papírra jegyzik le a műveiket. Az pedig különösen izgalmassá teszi, hogy mennyire másképp használják a nyugati és a keleti kultúrákban.”

Ha felkeltette az érdeklősed HANIKO munkássága és szeretnéd megismerni a vörös fonal történetét is a kiállítást április 14-ig tekintheted meg Szentendrén a Vinczemill Műhelygalériában.