Lengyel András a hetvenes évek elejétől "gyűjti a felhőket", életfelfogásában és munkájában a szemlélődés vált alapvető magatartássá. A tárlat segítségével végigkövethető az a folyamat, melynek során a Fluxusból és a konceptuális művészetből kibomló életmű az akción, a fotóalapú sokszorosított grafikán, a Mail Arton és a festészeten keresztül teljesedett ki a posztmodernben - mondta el a tárlat szerdai sajtóbemutatóján Üveges Krisztina kurátor.

Mint felidézte, Lengyel András pályája a magyar neoavantgárd második generációjának, a hetvenes évek képzőművészetében nagy szerepet játszó Rózsa-kör alapító tagjaként indult. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán festő szakon kezdte, majd harmadévtől a Grafika Tanszéken tanult tovább.

Fiktív Felhőmúzeumát 1982-ben alapította meg. Legfontosabb motívumaiban - mint a felhő, a háromszög és a könyv - összekapcsolódik érdeklődése a tudomány iránt és nyitottsága a természetfelettire, az ezotériára - emelte ki a kurátor.

Pályafutása során ezek a motívumok átvándoroltak a sokszorosított grafika területére, majd megtalálták helyüket fotókon, akciókban vagy installációk részeként, hogy későbbi korszakában ismét festményeken bukkanjanak elő.

Üveges Krisztina elmondása szerint Lengyel András műalkotásai a maguk játékos és szellemes módján azt üzenik, hogy minden lehet művészet, a csempedarab és a neoncső is, amennyiben segítik a néző szemlélődését, elmélyülését.

Mint hozzátette, a paletta emlékmű, a bolygófestmények, a koponya kaleidoszkóp, a bodobácsos póló, a sajtófelhő, a galaktikus lobogó, a könyvespolcképek és Lengyel András összes többi alkotása is arra ösztönzik a látogatót, hogy a természet és a világ jelenségeit érzékeljék egyetlen entitásként.

A ...minden fent van a felhőben... című kiállítás péntektől május 28-ig látható a Ludwig Múzeum első emeletén.