A Sorstalanság című regény 33. kiadása Kertész Imre 20 éve átadott irodalmi Nobel-díjának évfordulóján a Kertész Imre Intézetet fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában jelent meg. 

A Sorstalanság legújabb kiadását a Kertész Imre Intézet KultúrArc című beszélgetéssorozatának szerdai estjén ismerhetik meg az érdeklődők az intézet Benczúr utcai székházában. A könyvbemutatóval egybekötött beszélgetésen Kertész Imre életművéről és írói pályájának kezdeteiről Ács Margit Kossuth-díjas és Visky András József Attila-díjas íróval Ugron Zsolna, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója beszélget.

Kertész Imre (1929-2016) volt az első magyar író, aki átvehette az irodalmi Nobel-díjat 20 éve, 2002. december 10-én, a Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben". Kertész Imre írói életműve azt vizsgálja, hogy lehet-e még egyénként élni és gondolkodni egy olyan korszakban, amelyben az emberek egyre teljesebben alávetették magukat a totalitárius hatalomnak.

Kertész könyveiben szüntelenül visszatér auschwitzi élményeihez, ahová még gyerekként, a magyarországi náci zsidóüldözések idején hurcolták el. Első regénye, a Sorstalanság a 14 éves Köves Gyuriról szól, akit elfognak és koncentrációs táborba visznek, de ő alkalmazkodik és túléli. A könyv azt az elidegenítő fogást használja, hogy a táborok valóságát teljesen természetesnek veszi, akár a hétköznapokat, amelyekben bár a feltételek hálátlanok, a boldog pillanatok mégsem hiányoznak. Köves egy gyerek szemével látja az eseményeket anélkül, hogy természetellenesnek vagy felháborítónak találná őket. Kertész üzenete az, hogy az élet alkalmazkodás. A fogolynak az a képessége, hogy megtalálja a helyét Auschwitzban, ugyanannak az elvnek a megnyilvánulása, amely a mindennapi életben és az emberi együttélésben fejeződik ki.

Kertész Imre 1960-tól tizenhárom éven keresztül írta a Sorstalanságot. Elsőként a Magvető Kiadóhoz kopogtatott be kéziratával, ott azonban visszautasították. Ezután a kor másik nagy kiadójához, a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz vitte be regényét, ahol végül 1975-ben jelent meg. Kertész visszaemlékezése szerint első szerkesztője, Gondos Ernő mondatról mondatra át akarta dolgozni a szöveget, de az írónak sikerült meggyőznie arról, hogy maradjanak az általa alkalmazott nyelvi megoldásoknál. A szöveg lényegében változatlan maradt 1993-ig, ekkor azonban a szerző több ponton átdolgozta regényét a Századvég Kiadó Kertész Imre Összegyűjtött Művei című sorozata számára.

A most megjelent, 33. kiadás alapja ez az 1993-as, a szerző által átdolgozott kiadás. Ezt a szöveget vetette össze a könyv szerkesztője az 1975-ös első, illetve a 2017-es utolsó kiadással, megőrizve a szöveg ritmusát és tagolását biztosító egyéni központozást, kiszűrve a sajtóhibákat, valamint a korábbi szedők és szerkesztők önkényes javításait.

A kép forrása: kerteszintezet.hu