irodalom
Ayu Utami (1968–) számos díjjal jutalmazott indonéz szerző, polgárjogi aktivista – elnyerte többek között a tekintélyes Claus herceg-díjat (Prince Claus Award) is. Bogorban született, Jakartában nőtt fel, majd a University of Indonesia hallgatója volt orosz irodalom és nyelv szakon. Már egyetemi évei alatt publikált riportokat és esszéket különféle napilapokban. 1990-ben a Wajah Femina szépségversenyen bekerült a döntősök közé, de végül nem kezdett modellként karriert, mert viszolygott a kozmetikumoktól és a sminktől. Eközben újságírói karrierje felfelé ívelt, de amikor Suharto elnök a Tempo, Editor és Detik folyóiratokat betiltotta, a sajtószabadság melletti kiállítása miatt Utami is tiltólistára került. Az írónő, amellett, hogy titokban továbbra is publikált – többek között egy szamizdat kiadványt a Suharto-rezsim korrupciós ügyeiről –, a kényszerű pihenőt regényírásra fordította.
A Suharto-rezsim bukása előtt pár héttel megjelent első regényében, a Samanban a fikciós mag mellett a szerzőt körülvevő korabeli társadalom jellegzetes alakjai, működésmódjai is helyet kapnak: kiemelt szerep jut a korrupciónak, a nők és a parasztok rendszerszintű elnyomásának, a felnőtté válásnak és a hithez való személyes viszonynak. A marquezi érzékiséggel megírt tabudöntögető regény több tér-, és idősíkon keresztül mutatja be a fiatal Wisanggeni (Saman) misztikus élményeitől pappá szenteléséig vezető útját, valamint sorsszerű találkozását egy szumátrai kaucsuktermesztő közösség lakóival, ezzel párhuzamosan a családi és társadalmi elvárásokra egyaránt sajátos választ adó, hajdani gyermekkori barátnők olykor megbotránkoztató, máskor megmosolyogni való kitörési kísérleteit. Vajon kié az életünk? Mit jelentenek számunkra: Isten, hagyomány, szülők, vagy – a fantáziánkba rekedt vagy épp nyíltan megélt – szexualitásunk? A felnőtté válás története ez is, vagy ha úgy tetszik „felfedezés-történet” pedig már azt hihettük, hogy harminc felé, rég túl vagyunk rajta. Explicit nyelvezete és a barátnőkről szóló történetszál kapcsán tekinthető az indonéz Szex és New York-nak is.
Ayu Utami első regényével azonnal a hazai irodalom élvonalába emelkedett, a mű az indonéz feminista írók egészen új generációjának útját készítette elő. A kötet a szerző második regényével, a 2002-ben megjelent Larunggal együtt duológiát képez. Mind a két kötetben hangsúlyos szerepet kapnak az aktivisták, akik tettlegesen és nem kis áldozatok árán szegülnek ellen az elnyomásnak.
A Larungban a történet kezdetén ismét a múltban találjuk magunkat. Valaki gyilkosságra készül − csakhogy ez nem akármilyen gyilkosság lesz. A különös, fanyar humorú címszereplő még nem tudja, hogy a maga választotta út, mely a jávai misztikus tradíciók, denevérbarlangok és sötét varázslatok világán át vezet, végül saját családjának – az indonéz történelem egyik legdrámaibb időszakához: az 1965-66-os vérengzésekhez kapcsolódó – tragikus múltjára is fényt derít.
A történet a Samanhoz hasonlóan most is Indonéziában indul és csak később kelünk át az óceánon, hogy immár a szabad Nyugattal egyet jelentő New Yorkban lássuk viszont az első részben megismert szereplőket, akik az Új Rend gyermekeiként éppen e rendszer korrupt, képmutató világa és igazságtalan kegyetlenkedései ellen harcolnak. A kiugrott pap, Saman menekültként, nemzetközi jogvédő szervezetekkel fog össze, hogy távolról segítse bajba jutott honfitársait, s ebben újfent támogatókra lel a négy, különféle ürügyekkel New Yorkba látogató gyerekkori barátnő személyében. Azonban Laila, Yasmin, Cok és Sakuntalá, megfelelő távolságra tudva magát hazájuk társadalmának bíráló tekintetétől, nem pusztán állampolgárként, de felvilágosult nőként is azt követelik, hogy végre szabadon lélegezhessenek. Hamarosan azonban feltűnik közöttük a titokzatos Larung, aki miatt minden tervük dugába dőlhet.
További információ a szerzőről elérhető itt.