Leonard Cohen 1934-ben született, és már ez elég tiszteletet parancsoló tény, hiszen 2008–2009-ban még különösebb megerőltetés nélkül körbeturnézza a világot.

Zenei munkássága költői tehetségének kibontakoztatása, amihez az alapokat spirituális világszemlélete biztosította: dalaiban az élet és a halál nagy kérdéseire keresi a választ anélkül, hogy elmélkedése egyszer is heroikus erőlködésbe csapna át.

A családi fészek 

A kanadai Montrealban és Westmountban nőtt föl, középosztálybeli zsidó családban. Szűkebb és tágabb családi körben is sokat hangoztatták a Cohen-vérvonallal járó messianisztikus feladatok jelentőségét, ennek hatására kezdett nőni a kis Leonardban a világot jobbá tenni akaró lelkület, a szövegeivel a gonosznak hadat üzenő művész.

Korai költői próbálkozásai tinédzserkorában együttesalapításba torkollottak: ő gitározott a Buckskin Boys country-folk-bandában. Kilenc éves volt, amikor apja meghalt, és a hagyatékból képes volt finanszírozni hétköznapjait, így az írás mellett jó ideig nem kellett munkát vállalnia.  

Irodalmi dobbantás

Ötvenegyben kezdődő egyetemi évei alatt valódi irodalmárrá fejlődött: a Mc Gill Egyetemen irodalmi kört vezetett, majd megjelent első verseskötete is. Az ’56-os, Let Us Compare Mythologies kötetet követő 61’-es The Spice-Box of Earth vezette be nevét Kanada irodalmi pezsgésébe.

Élete során többször lépett olyan szakaszba, amikor visszavonult a külvilág elől, egy ilyen időszak szülte a Flowers of Hitler (1964) című versekötetét és két regényét, (a) The Favourite Game-et (1963) és a Beautiful Losers-t (1966). Utóbbi nyílt szexuális kinyilatkoztatásai miatt a kanadai kritikusok is meglepődve pislogtak.  

Indul a zene

Énekesi és dalszerzői pályafutása az Egyesült Államokban lendült be igazán, amikor ’67-ben átköltözött oda Kanadából. Elkezdte fesztiválokon játszani folkrockját, és csakhamar a Columbia Records látószögébe került. Ebben az évben meg is jelent első albuma, a Songs of Leonard Cohen, amely kissé komor hangulata miatt nem lett kasszasiker, ám az Egyesült Királyságban tartós népszerűségre tett szert vele.

A következő albumok anyagaira már kíváncsi volt Amerika és Európa is, sőt a turnék során eljutott Izraelbe is.  

Papa, mama, gyerekek

Ebben az időszakban karrierje mellett magánélete is felpörög: feleségétől, Suzanne Elrodtól 1972-ben megszületett Adam nevű fia – aki jelenleg a Low Millions nevű pop-rock-banda frontembere –, majd két év elteltével Federíco Garcia Lorca után elnevezett Lorca lánya is.

’79-ben már szakítanak Elroddal, akihez sokan kötik a Suzanne című számot, azonban ez nem gyermekei anyjának, hanem Suzanne Verdalnak szól, aki Cohen egyik barátjának exfelesége volt.

Hangzások és műfajok közötti utazás 

Ekkor már saját maga producere, megjelenéseibe mandolin, cigányhegedű és egy arab pengetős hangszer, az úd hangjai vegyülnek, miközben a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának popzenéje is egyre dominánsabbá válik dalai hangszerelésében.

Aztán a nyolcvanas években jön a szintetizátor, ami már Various Positions című, ’84-ben megjelent lemezét is jócskán beszínezi. Ezen az erősen vallásos tematikájú albumon található egyik legismertebb száma, a Hallelujah is.
 
A szintetizátorkorszak nála 1988-ban tetőzik, az első lemeze óta legnagyobb dobásnak számító I’m Your Man albumon. A társadalomelemzést sötét humorral bonyolító dalszövegek az album címadó dalában és a First We Take Manhattan-ben ütöttek a legnagyobbat.

Ezekben az években zenéje és személye a filmeseket is megfogja: zenét kölcsönöz a Született gyilkosoknak (Waiting for the Miracle, The Future, Anthem) és a Pump Up the Volume-nak (Everybody Knows), és még korábban epizódszerepet bíztak rá – a Miami Vice-ban.  

Menekülés a valóságba

1990-ben összejön Rebecca De Mornay amerikai színésznővel, ám a kapcsolat Cohen radikálisan formálódó világnézete miatt nem tart sokáig. A kilencvenes évek első felében többször is keményen bírálja az amerikai társadalmi rendszert, a média hatalmi törekvéseit és az állampolgárok politika iránti közömbösségét, majd az egészet megunva visszavonul a világ szeme elől.

The Future című lemezének bemutató turnéja után 1994-ben a Mount Baldy Zen Központba költözik Los Angeles mellé, ahol később buddhista szerzetessé szentelik, és a Jikan, azaz Csendes nevet kapja.

Kilencvenkilencben maga mögött hagyja a szerzetesi létet, majd két év elteltével visszatér a zene útjára. Ten New Songs című albumán nyomott hagyott az elszigeteltségből visszatérő depresszív hangulata, ahogy újra szembesül a világ romlottságával.

A komor útról az Anjani Thomas énekes-dalszerző-zongoristával kialakult frigy terelte a - vele közösen készített - Dear Heather felé.
A 2004-es album már jóval játékosabb, színesebb elődjénél, Cohen bevallása szerint pedig egy összeszedettebb megjelenés előkészítése volt csupán.

Kelley Lynch - aki a menedzsere volt - azonban átvágja és a jogdíjakból befolyó pénzek nem kerülnek Cohen kezébe. Később a közvélemény és a bírósági is a művész mellé állt, ám a tervezett album nem jelent meg.  

Az új erő 

2006-ban aztán dobott még egy nagyot költőként is: Book of Longing című kötete verseivel és rajzaival lett pillanatok alatt kanadai bestseller.

A siker rávette, hogy tizenhárom év után újra közönség elé álljon, és egy könyvesbolti minifellépésen lepje meg háromezer rajongóját, Torontóban. A lendület szerencsére világkörüli turnéig vitte Cohent, így Észak-Amerika, Európa és Ausztrália kontinense újra kap és kapott az egyik legsokrétűbb élő művész értékeiből.

Tavaly majdnem eljutott hozzánk a Szigetre, idén pedig biztos, hogy meglátogat bennünket ez a rendkívül mozgalmas életúttal rendelkező polihisztor.