A textil- és bőrfestésben a legkorábbi időktől a vörös szín számított a legnépszerűbbnek. Az ókor egyik legnépszerűbb, legszebb vörös festékanyaga az alizarin volt, amit a festőbuzér (Rubia tinctorum) gyökérzetéből állítottak elő. Riválisa ebben az időszakban a karmazsintetű volt. A festék Kínába időszámításunk kezdete táján jutott el. Nyugat-Európában a IX-XI. század között honosodott meg, és az alizarin a XIII-XIV. századra a gyapjúfélék legfontosabb vörös színezékévé vált. A XIX. század végén az alizarin szintetikus előállításának felfedezésével a festőbuzér termesztése drasztikusan visszaesett.

Marco Leona, a New York-i Metropolitan Múzeum kutatója képes volt elemezni a festék mikroszkopikus részecskéit, amelyeket egy óegyiptomi bőrtegezről nyert.

Az a tény, hogy a színezőanyagot a festőbuzér gyökérzetéből állították elé, a legkorábbi bizonyítéka annak a komplex vegytani tudásnak, amely az alapanyag kinyeréséhez és a festék előállításához szükséges - hangsúlyozta Marco Leona, aki vizsgálatairól az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS legutóbbi számában számol be.

A festék alkalmazása ugyanis 700 évvel korábbi, mint eddig feltételezték. A festőbuzér gyökérzetének alkalmazása a középkorban terjedt igazán el. Az alizarinnak köszönhetőek a vörös legkülönfélébb árnyalatainak tündöklése Jan Vermeer van Delft (1632-1675) németalföldi festőművész alkotásain.

"Nyomon követve a szerves festékek alkalmazását megismerhetjük a kereskedelmi útvonalakat, a régészeti leletek közötti összefüggéseket, s megkülönböztethetjük a hamisítványokat az eredeti művektől" - mutatott rá tanulmányában Marco Leona.

Az amerikai tudós kutatásaiban az úgynevezett Raman-szórás módszerét alkalmazta. Ennek lényege, hogyha egy adott színű fénnyel megvilágítanak valamilyen molekulát, az általa visszasugárzott fény színe attól függ, hogy milyen molekuláról van szó. Ez a módszer nem egészen alkalmas az alizarin vagy más festékalapanyagok elemzésére, ám Marco Leonának apró fémrészecskék beiktatásával sikerült még az igen alacsony mennyiségben jelenlévő kemikáliákat is kimutatni.

A kutatónak sikerült bebizonyítania, hogy Francesco Granacci (1469-1543) firenzei festőművész műhelyében készült Keresztelő Szent János tanúságtétele című alkotásnál az alkalmazott vörös festéket karmazsintetűből nyerték. Egy fából faragott szobor esetében, amely a Szűz Máriát ábrázolja gyermekével, s 1150 és 1210 között készült, sikerült bebizonyítani, hogy az alkotó az Ázsiában elterjedt lakkmézgát használta.

Marco Leona szerint ez az első dokumentált esete annak, amikor európai művészek a XV. század előtt lakkmézgát alkalmaztak volna.