Zemlényi Attila és Kabai Lóránt komoly vállalást tesznek: az árnyékban járva, Miskolc egyik legkomorabb részéről írnak, húsba maró pontossággal, mégis a szépség formanyelvén tolmácsolva. A dráma helyszíne a Vasgyár, ami még mindig invalid territórium múlt és jelen között, az elmúlás skanzenje.

Olyan terepet nyújt a művészetnek, ahol giccs és manír nélkül értelmezhető az enyészet. Itt bontja ki a szerzőpáros pásztorénekbe burkolt sötét sztoriját, amelyben van AC/DC, Bella Ciao, beteg kisfiú, Álomtündér, ecetfa szagú rettegés, halál, illúzió és allúzió. A mű kilátópont, rajta keresztül ráláthatunk egy konzervált léttragédiára, ami szomorú, ami félelmetes, ami szép, és ami annyira miskolci: testet öltött árnyék, ami akkor nyer igazán értelmet, ha már hozzászokott a szemünk a fényhez – fogalmaz a darabról Bájer Máté slammer, újságíró.