Az egyébként is termékeny író 2019-ben bekövetkezett halála óta zajlik hatalmas hagyatékának feldolgozása, így nem csoda, hogy csak most került elő a még soha nem látott, a szerző életművéhez képest több különlegességgel is bíró versciklus 2006-ból.

Tandori életművében egyáltalán nem volt jellemző, hogy verses kritikát írt volna bárkiről, főként nem kortárs szerzőről. Sőt, egy 2004-es írásában megfogadta: élő költőről többé nem ír kritikát. Mesterházy Balázs azonban olyan nagy hatást gyakorolt rá a 2006-ban megjelent, Szélen balzsam című kötetével, hogy Tandori verses levélben köszönte meg pályatársának munkáját és bátorságát a könyv neki történő megküldése és a merész szövegek kapcsán. A ciklus jellemző érzelmi töltete a magány, melyre a ciklus minden versében kitér, köztük kettőhöz illusztrációt is készített.

„Pilinszky is ő, mollban”

A nyelv és az érzelmek viszonya kapcsán Tandori Szép Ernőt és Pilinszky Jánost említi a versciklus első versében, fiatal kollégáját (Tóth Ákosnak, a Tandori-hagyaték kezelőjének szavaival élve) „imponáló költészettörténeti analógiák” sorában helyezve el. Mesterházy Balázst Pilinszky moll változataként – azaz szomorkásabb, drámaibb, de lágyabb hangvételű párjaként – aposztrofálja. „A költő a szavakból él, de vannak olyan helyzetek amikor nem lehet mit mondani. Ilyen az, amikor előkerül egy ilyen nagyívű hagyatékból származó verses kritika Tandori Dezsőtől.” – tette hozzá az újonnan előkerült Tandori-ciklushoz Mesterházy Balázs. A Szélen balzsam című kötet fő vonzerejét Tandori számára nemcsak a kötet egyik ciklusát adó Eminem-átiratok jelenthették (kevesen tudják, hogy Tandori nagy Eminem-rajongó volt), de a kötet formailag szokatlan verseiben a vállalt és poétikailag indokolt, kimunkált érzelmesség olyan formái voltak megtalálhatóak, amelyek felkeltették szimpátiáját és kiváltották elismerését.