Kilenc évvel legutóbbi regényét követően a magyar olvasóközönség számára eddig prózaíróként – és mindenekelőtt a megosztó remekmű, az Amerikai psycho szerzőjeként – ismert Bret Easton Ellis egy esszékötettel jelentkezett, szokás szerint zajos sajtóvisszhangot keltve. A Fehér nyolc vállaltan provokatív, önéletrajzi anekdotákkal teli értekezésen keresztül térképezi fel a mai Amerika társadalmát és politikai-kulturális életét átható (de lényegében a nyugati civilizáció egészére is érvényes) szélsőséges tendenciákat, például a szólásszabadságot és a művészi alkotást korlátozó politikai korrektség uralmát.

„Ez a közösségi média zsákutcája: miután kialakítottad a saját buborékodat, amely kizárólag azt tükrözi, amit át tudsz érezni vagy amivel tudsz azonosulni, miután letiltottad és kikövetted azokat az embereket, akiknek a véleményét és világnézetét elítéled, és nem értesz vele egyet, miután létrehoztad a kis utópiádat a nagyra becsült értékeid alapján, akkor egyfajta beteges narcizmus kezdi el torzítani ezt a takaros kirakatot. Az, hogy nem vagy képes és nem is akarod valaki más helyzetébe képzelni magad – attól eltérően tekinteni az életre, mint ahogyan te megtapasztalod –, az első lépés az empátia elhagyása felé, és ezért lesz sok progresszív mozgalom ugyanolyan merev és tekintélyelvű, mint az intézmények, amelyekkel szembeszegülnek.”

Mihez kezdene napjaink digitális (negatív) utópiájában, a közösségi média nárcisztikus buborékvilágában az Amerikai psycho antihőse, Patrick Bateman? Esztétikai vagy ideológiai megfontolások vezettek az Oscar-díjjal kitüntetett Holdfény hatalmas sikeréhez? Miben rejlik Charlie Sheen és Kanye West megbotránkoztató imidzsének ereje? Hogyan vezetett az amerikai baloldal önjelölt erkölcsi felsőbbrendűsége Donald Trump megválasztásához? Miből ered a milleniál generáció ellenvéleményeket elfogadni képtelen túlérzékenysége? És ami a legfontosabb: miképp maradhatunk „negatívak”, kritikusak és tökéletlenek egy olyan korban, amely kollektív pozitivitást követelve az érzelmek elfojtására és az egyén elhallgattatására törekszik?

A Fehér ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kereső, vitára és továbbgondolásra inspiráló szövegek gyűjteménye. Szórakoztató vagy kegyetlen? Helytálló vagy felháborító? Akárhogy is vélekedjünk Bret Easton markáns véleményáradatáról, egy dolog biztosnak látszik – illúziómentes és fájóan aktuális társadalomkritikája mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Bret Easton Ellis (1964-) amerikai író, generációjának egyik legjelentősebb, egyszersmind leghírhedtebb szerzője. Már 1985-ben megjelenő bemutatkozó műve, a Nullánál is kevesebb is jelentős visszhangot keltett, ezt két évvel később második regénye, A vonzás szabályai követte. Legnagyobb sikerét az 1991-ben napvilágot látott Amerikai psycho jelentette. Egy elbeszéléskötetet (Az informátorok), valamint két további regényt (Glamoráma; Holdpark) követően 2010-ben jelent meg ez idáig utolsó regénye, az életmű addigi szakaszát mintegy szimbolikusan lezáró Királyi hálószobák.