Az eseményhez a Facebookon itt lehet csatlakozni.

„Bár a vámpír szó egyszer sem jelenik meg a trilógia és az előzménykötet szövegében, a disztópia hősnője, Katniss egy olyan, vámpír jellegű rémségként gondol Panem elnökére, aki az elnyomott és manipulált néptömegek véréből táplálkozik. Bár ez az asszociáció első látásra kizárólag a vérfogyasztás aktusát hangsúlyozza, számos olyan részletet fedezhetünk fel a regények szövegében Snow elnökre, illetve az általa reprezentált Kapitóliumra vonatkozóan, amely támogatja és elmélyíti ezt a metaforikus olvasatot. Az államfő kettős attribútuma – a vér és a rózsa – a vámpír-metafora komplexitását, s egyúttal a politikai rendszer alapjának, az Éhezők Viadalának esszenciális jellegzetességét is jelöli.” (Limpár Ildikó)

„A Párt, az állam, a rendszer számára mindig alapvető fontossággal bír, hogy kitermeljen egy olyan réteget, amely végre akarja hajtani a parancsait, olyan alakokat, akik feltételek és korlátok nélkül hisznek és bíznak benne. 'Megfontolt hazugságokat mondani és közben hinni bennük' – írja Orwell. Lydia néni és O’Brien személye ebből a szempontból nagyszerűen megfeleltethetők egymásnak. Mindketten kiszolgálói az új rendszernek, mi több, aktívan szerepet vállaltak és segítettek annak létrehozásában és kiépülésében. Jól ismerik, átlátják azt, tudnak hazugságairól és hibáiról, ugyanakkor képesek ezek felett szemet hunyni, hogy könnyebben tudjanak boldogulni, feltételezhetően olykor élvezik is kiváltságosnak mondható helyzetüket. Mindketten dokumentálják a hatalom végnapjait, tevékenységeit. Ami feltétlenül közösnek tekinthető mindkettőjük karakterében, az a kettőség, hogy bizonyos szituációkban a megmentő, a segítő szerepében tetszelegnek, ám előbb-utóbb kiderül róluk, hogy valójában nem a környezetükben élőket, az egyéneket, a hétköznapi embert vagy éppen a szolgálólányt segítik, sokkal inkább megtévesztik őket és velük együtt és az olvasót is." (Mucha Dorka)

„A gondolatmenet mérlegre teszi annak veszélyét, hogy mi történne, ha az után szituációjában az ideológiai csatározások végeredményeként egy teokratikus politikai-társadalmi konstrukció, azaz egy autokratikus rendszer stabilizálódna, amelynek az érvénybe lépése a modern kori demokrácia zárójelezésének, elfelejtésének vagy kitörlésének a következménye lenne. Arra a kérdésre, hogy milyen szisztémát volna érdemes keresni a körvonalazódó teokrácia helyett, az amerikai politikai kultúra rituális helyreállításában keresendő a válasz. A társadalmi-politikai megegyezést biztosító alapszövegek újbóli ratifikálása olyan szentesítő, a kormányzat emlékezetét – a regény szóhasználatával élve: bevésést, ösvényt – megerősítő cselekvő és cselekedtető beszédaktus, amely a képviseleti demokrácián alapuló közösség újraalapításának első lépése vagy nullfoka, és amely érvényesíti, illetve törvényesíti a közösségi működés korábbi szabályrendszerét, a közösség valamennyi tagjára kiterjedő érvénnyel. A név szerinti ratifikáció követelménye az egyént önálló döntéshozóként és felelősségvállalóként lépteti be a politikai diskurzusba, egyúttal személy szerint kötelezi. Ennek eredményeként válik a „mindenféle kor- és vallási csoport, osztály és faj zagyva egyvelegéből” valódi, önálló egyének alkotta szuverén közösség, amely később a szolgáltatások létrehozásáról és működtetéséről, valamint a rend fenntartásáról is maga gondoskodik. A The Stand tehát kiállás és állásfoglalás a modern képviseleti demokrácia vívmányai mellett, ugyanakkor a pusztulást eredményező technológiák felhasználásával szemben. Címében King regénye ennek a kiállásnak és helytállásnak a performatív erejét érzékelteti, az egyénekből álló közösség (újjá)születését." (L. Varga Péter)

A lapszám megvásárolható a Prae Kiadó webshopjában, a Kis Présház kávézóban vagy országszerte az Inmedio és a Relay lapkereskedéseiben. (Tartalomjegyzék alább.)

Prae