A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE! címmel egynapos Örkény István emlékkonferenciát rendez az író születésnapján. A konferencia időpontja 2022. április 5., kedd, 10.30 – 16.30; helyszíne a Magyar Tudományos Akadémia székházának Kisterme (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9., II. emelet).

Ferencz Győző, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnökének megnyitóját követően az eseményen előadást tart Márton László, író, Reményi József Tamás, kritikus, szerkesztő, Bazsányi Sándor, kritikus, irodalomtörténész, Darvasi Ferenc, a Helikon Kiadó szerkesztője, György Péter, esztéta, Nánay István, kritikus, színháztörténész, Sándor Iván, író, esszéista, Mácsai Pál, színművész, az Örkény Színház igazgatója.

Az esemény nyilvános, de regisztrációköteles, április 2-ig az alábbi címen lehet jelentkezni: szima@titkarsag.mta.hu

Örkény István új életműsorozatának ötödik és hatodik kötete az író novellisztikáját fogja át. A Tengertánc (Novellák I.) a harmincas évektől az ötvenes évek végéig gyűjtötte egybe a termést, a Niagara Nagykávéház (Novellák II.) az írói elhallgattatás idejének darabjaitól az utolsó remeklésekig folytatja a sort.

’56 után az évekig asztalfiókban maradt írások nyitánya nem is lehetne jelképesebb: a Visszaváltozásban Kafkát

idézi meg Örkény: hogyan talál vissza, egyáltalán visszatalál-e önmagához az ötvenes évek rovarlétből eszmélkedő hőse. „Ott állt megint, ki tudja, hányadszor, a magánynak és tehetetlenségnek azon a fokán, ahol a létezés formái közömbösekké válnak. De azért kidugta lábát a hálóinge alól. Megnézte, és látta, hogy emberi láb.” Tizenöt évvel később a Kavicsok fiatalembere egy már konszolidált világban rendezkedik be, de valójában az álmai tartják életben. Így érvényesül Örkény István életművének egyik alaptétele, miszerint az ember szerencsére sokkal többet bír el, mint amennyire képesnek érzi magát.

„Ötven is elmúltam, de még mindig kísérletező életkoromat élem.  Tudom (…), hogy minden tárgyat legalább százan megírtak már előttem. Mégis, minden jelenség, mihelyt egy új történelmi közegből lép elő, új arcot ölt. A fecske egyformán repül évezredek óta, csak mi nézünk mindig másképpen utána, röpte más képzeteket kelt ma, mint tíz vagy száz évvel ezelőtt. Ez a kis különbség az elcsépelt témát is újjászüli, olyannyira, hogy »kipróbált« írói eszközökkel hozzá se merek nyúlni. Tegnapi eszközeim mára elavultak, ami ma jó, holnap nem lesz az. (…)

Első írásaimat József Attila közölte a Szép Szóban. Hihetetlen türelemmel foglalkozott legrosszabb novelláimmal

is; máig boldoggá tesz, hogy ő volt az első szerkesztő, akivel dolgom akadt. »Ha azt akarod, hogy legyen belőled valami – intett tréfásan –, maradj mindig életközelben!« Ha csak ez kell az írósághoz, akkor nagyon nagy író lehetek. Élményanyaggal nem bánt fukaron a sorsom.”

(Örkény István a Jeruzsálem hercegnője című kötet elé, 1966)

A könyv oldala itt tekinthető meg.

Bővebb információ az eseményről itt érhető el.