Makovecz Imre építő ember volt építészként is. Amikor végzett az egyetemen, azt jósolták, hogy a szovjet mintájú lakótelepeké a jövő, ő azonban tudta, hogy ez az út nem járható, nem csak embertelen, de még csak nem is gazdaságos. Új utat keresett és talált, az organikus építészetet. Olyan épületeket tervezett, amelyek a teljes ember testi-lelki, szellemi jólétét tartották szem előtt, közösség- és országépítő ember volt. Művei egy egész ország arculatát formálták, és egybegyűjtötték, összekötötték az embereket. A sevillai világkiállítás pavilonja a rendszerváltoztató Magyarország elsöprő sikerű bemutatkozása lett a világ előtt, és azt üzente, hogy ez az ősi gyökerekkel rendelkező ország túllépve a kommunizmuson és a posztkommunizmuson újra sikeres lehet. Van ereje arra, hogy építsen és újra kezébe vegye sorsát.

Az építész országépítő munkáját talán Sárospatak mutatja be leginkább. Makovecz Imre 1965-ben érkezett ide, és kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem haláláig dolgozott itt, munkájának köszönhetően a város Hild-díjas lett, és felkerült a világépítészet térképére. Az építész életművének gondozására létrejött program keretében több mint 11 milliárd forint támogatással valósulnak meg építészeti beruházások az országban, a sárospataki Művelődés Háza rekonstrukciójára ebből 2,155 milliárd forint jutott. A Művelődés Házának az elmúlt csaknem 40 évben sikerült többnek lenni annál, mint ami pusztán a funkciója, valóban a művelődés hajléka szimbolikus és fizikai értelemben is – erről árulkodnak az ott élők tapasztalatai. A Makovecz-ház felújításával kezdetét vette Zemplén, Tokaj-Hegyalja reneszánsza, megújulása, megújítása.

Négyzetes kép a leadben: MTI