art&design
2009. 07. 31.
Matyómúzeum Mezőkövesden
Ma is vitáznak azon, hogy mit jelent a matyó szó. Legtovább az az elmélet tartotta magát, hogy a XIX.. század elejének szóhasználatában a matyó elnevezéssel azokat illették, akik a "református tömbbe ékelődött, a katolikus restauráció hatására újra katolikussá lett" csoporthoz tartoztak.
Mezőkövesden, az 1953-ban megnyílt Matyó Múzeumban csodálatos matyóruhák láthatók. Annyira szépek és divatosak voltak, hogy még a hiúbb asszonyok, lányok is szívesen öltötték magukra az 1800-as évek végén. A ruhák jól mutattak az arisztokrata hölgyeken is, szívesen csodálták a férfiak, hiszen testhez simuló felsőrész, vállnál megemelt ujj, derékban elálló fodor, hosszú, alul fodros szoknya jellemezte a viseletet.
A matyó hímzés hungarikum, az ómatyó piros-kék színekben pompázott, később, a XX. században kiszínesedett. Sűrű, tömött minták díszítik.
A múzeum állandó kiállítása a matyó népművészetet és annak történeti korszakait mutatja be. Központi egységét a XIX-XX. század fordulójának állapotát felidéző lakóház képezi, a tisztaszoba bútorait, a konyhát és a kamrát jeleníti be.
A tárlatban szűcs és kékfestő, valamint varró és hímző asszonyok munkakörnyezete is megtekinthető. Számtalan kép bizonyítja, hogy már akkor gondoltak a múló időre, és megörökítették az utókor számára például a summások életét.
Kis Jankó Bori "íróasszony" munkáit a kiállítás másik termében találjuk meg.
Aki nem rest, az a múzeum megtekintése után sétáljon Mezőkövesd utcáin, és keresse fel a Hadas városrészt, ahol a Kisjankó Bori úton, a Mogyoróközben megtalálja a híres népművész asszony házát, megnézheti, hogyan dolgozott akkoriban és most is a bútorfestő, a mézeskalácsos, a fazekas, a hímző, az üvegcsiszoló és a szövő.
A Mezőgazdasági Gépmúzeum a város egyik legérdekesebb és egyedülálló kiállítása, amelyet Hajdú Ráfis János 1979-ben hozott létre.
Szerzők
-- MTI/PRAE --
MTI
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
film
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
