A kiállítás címe nem egy eldöntendő kérdés, nem arról szól, hogy szükség van-e a formára, vagy sem. Annál inkább vizsgálja a tárlat az absztrakt festészet megközelítésének különböző lehetőségeit. Aliz megtagadja a formát, munkájában kontrollvesztett kitörések, ösztönszagú mozdulatok, kumulálódó feszültség hasad fel képekké. Gábor festményein ezzel szemben merev élesség, steril térbeliség, perfekcionista tervezés szorongja át magát harmonikus, olykor nyüzsgő formákká.

Ami ennél fontosabb és talán meglepőbb is: habár a képeik köszönőviszonyban sincsenek egymással, sőt, szinte tüntetnek egymás ellen, mégis mindketten azt állítják, hogy ugyanazt festik.

Aliznak a kortárs művészet a létezés legkomfortosabb, legvalósabb síkját jelenti. Egy olyan helyet, ahol bármit gondolhat és megtehet. Itt épít, rombol, sír, nevet, ítélkezik, tiszteleg, gyászol és ünnepel – ennél semmi sem igazibb számára. „A festészet gyakorlása tökéletes provinciája annak, hogy elérjem magam, s elérhetővé váljak másnak is, ezáltal a műbefogadás során mások is jelen legyenek, s elérjék magukat.” – vallja Aliz.

Gábor világát a nyugalom és a feszültség egyensúlya vezérli. Formái az alkotás kezdeti fázisában uralkodó érzelmek és gondolatok mentén rendeződnek el, néha sajátos szabályok szerint, néha teljesen véletlenszerűen. Élvezi, hogy műveivel senkinek és semminek nem kell megfeleljen és mindenféle értelmezési kényszertől függetlenül alkothat. „A befogadást egy tudattalan élménynek szánom, ahol nem a gondolataink, hanem az agyunk automatikus működései hoznak létre érzeteket a színek, formák és elképzelt terek láttán.” – mondja Gábor.

A két fiatal művész célja, hogy egy térben, ellenpólusok megjelenítésével saját vizuális nyelvükön vizsgálják a kérdést, melyet Seregi Tamás A jelen című könyvében fogalmaz meg Lukács György művészetfilozófiájával kapcsolatban: “Ha egyszer a szubjektum feloldódik hangulatok és asszociációk áramává, akkor hogyan lehet elkülöníteni egymástól a szubjektívet és az objektívet, illetve az egyénit és a közöset? Hogyan állíthatjuk egyáltalán valamiről, hogy ez az egyik, vagy a másik lenne?”

A Kispont Galériát az Új Alkotóműhely Egyesület üzemelteti 2020. novembere óta, kulturális befogadó helyszín a Ráday utca elején: néha műhely, máskor kiállítótér, ami képzőművészeti profilja mellett teret ad előadóművészeti eseményeknek, színházi próbáknak, workshopoknak és egyéb rendezvényeknek. Átjárást biztosítanak a különböző művészeti ágak között a kölcsönös inspiráció és egymástól tanulás jegyében, amit a Ráday utca 39. szám alatt található színházi bázisukkal, a Kettőspont színház & spirituális ügynökséggel összehangolva, közös programok és egymáshoz hangolt tematikák mentén valósítanak meg.

A szervezők Dúzsi Tamás boraival és az Eat Me by Vasas Nelli különleges, az alkalomra tervezett süteményeivel várják a látogatókat.

Kép: Schell Gergely

FORMA vagy NEM FORMA
Sipos Aliz Menta és Suhajda Gábor kiállítása március 4. és 21. között, minden nap 16:00 órától és 20:00 óráig tekinthető meg a Kispont Galériában. A kiállítást Seregi Tamás, filozófus, irodalomtörténész, az ELTE Esztétika Tanszékének adjunktusa nyitja meg március 4-én 18 órakor, az esemény itt található.
Helyszín:  Kispont Galéria • 1092 Budapest, Ráday utca 9.